Néhány tucatnyi elvetemült, jól kiképzett bűnöző ravasz puccsal magához ragadta a hatalmat a háborúban kivérzett, idegen megszállóktól szorongatott Magyarország még meglévő területén. Terrorizálták és fosztogatták a lakosságot, rengeteg gyilkosságot követtek el, és olyanokat is kivégeztek, akikre csak a gyanú árnyéka vetült, hogy nem engedelmeskednek a diktatúrának. Az idegen megszállás azonban elsöpörte a 133 napig tartó uralmukat, a diktatúra élcsapata pedig a szomszédos Ausztriába menekült, hogy mentse a bőrét a népharag elől. A harag azonban nem adja fel egykönnyen… Az új magyar vezetés titokban megbíz egy tapasztalt háborús veteránt, hogy eredjen az elmenekült bűnözők nyomába, álljon bosszút rajtuk, a legfontosabb négy vezetőjüket pedig csempéssze haza, hogy bíróság elé lehessen állítani őket. Akár egy akciódús kémfilm ajánlója is lehetne ez, de egyelőre csak Prónay Pál naplójának egyik legizgalmasabb epizódja. Az anyag most jelenik meg először cenzúra nélkül az Erdélyi Szalon Kiadó gondozásában, így a kiadó vezetőjével, a könyv egyik szerkesztőjével, Kovács Attila Zoltánnal idéztük fel az 1919-es év egyik legjobb sztoriját és a főszereplő ellentmondásos alakját.