Azért, mert mindig így csináltuk, és a beidegződött szokások meg hagyományok nem nagyon szoktak megváltozni. Tőről metszett közjogász nemzet vagyunk, ahol mindig is sokkal többen vettek részt a közügyek és a politika alakításában az európai átlagnál. Magyarországon már régen jelen voltak azok az árnyalt hatalommegosztási elvek, amelyeket Európában a felvilágosodás terjesztett el, csak nálunk hangzatos enciklopédia-szócikkek helyett egyszerűen történelmi alkotmánynak, illetve Szent Korona-tannak nevezték a rendszert. A szabadságára kényes magyar nemzet számára elsődleges a működőképesség – ezért ragaszkodunk a törvényességhez, és ezért alapvetés nálunk, hogy még forradalmat sem gyújtogatással és öldökléssel csinálunk, hanem a legvégsőkig ragaszkodva a saját alkotmányos kereteinkhez. Amikor pedig végképp nem maradt más, mint az erőszakkal szembeni fegyveres ellenállás, akkor zseniálisan tudunk megszerveződni pillanatok alatt. Ha a magyarokon múlik, az élet sosem áll le. Épp ezért a politizálást nem tudjuk túlzásba vinni önmagunkhoz képest, a hagyományos kereteit, kultúráját és nívóját ugyanakkor nem érdemes eldobnunk, mert az idegen lenne tőlünk. Közjogi szokásainkat és politizálási hagyományainkat Horváth Attila alkotmányjogásszal elemeztük ki történelmi távlatban.