A kis parasztlegény, Flera (Alekszej Kravcsenko) talál egy puskát, és beáll a partizánok közé a II. világháború kellős közepén. A parancsnok a gazdasági szakaszhoz osztja be a legfiatalabbakat, mert nem sejti, hogy hamarosan a legnagyobb szenvedéseknek lesznek kitéve az itt szolgálók...
Ez nem az a film, amit kétszer meg tud nézni az ember. Ez az a háborús film, aminek egyes jelenetei kitörölhetetlenek az emlékezetünkből. A kollektív emlékezetből. Ez az a háborús film, amit meg kellene mutatni minden hadüzenettel fenyegetőnek. Erőssége a gyermekszemszög. A gyerekek szenvedése az, ami fájóan érinti a nézőt. Olyan mértékű azonosulást követel meg Elem Klimov, mint korábban egyetlen háborús film sem. Mindenféle szépelgés, a gonosz árnyalása nélkül, nyersen és nincs rá jobb szó: kegyetlenül mutatja meg, milyen is a háború, mivé lesz benne egy ember. Még akkor is, ha csak gyermek.
A filmről:
"A legendásan kegyetlen szovjet háborús film annyira realisztikus, hogy az már szürreálisba hajlik: mint amikor az embernek folyamatosan megy fel a láza, és szép lassan hallucinálni kezd a rosszulléttől. A Fehéroroszország német megszállásáról szóló film egy kisgyerek szemével mutatja be a civil lakosság ellen elkövetett borzalmakat, egy másodpercre sem fordítva el a kamerát a szörnyűségekről a nézők kímélése végett.
A Jöjj és lásdot nemcsak a filmre vett, de a kamera mögötti horror miatt is nehéz végignézni. Igen, egy korszakos mestermű, viszont gyakorlatilag gyerekbántalmazás útján született: a főszerepet játszó Alekszej Krevcsenkót a forgatáson éheztette Elem Klimov rendező, és volt, amikor a stáb tagjai éles lőszerekkel lövöldöztek az irányába a hitelesség kedvéért. Nem is csoda, hogy idősebb korában igyekezett távol tartani magát a filmek világától."
és
https://hu.m.wikipedia.org/wiki/Jöjj_és_lásd!