Felállok újra
Koraszülött fény, az élet határán, két hónap gépek közt, elhagyatottság magányán. Anyám gyűlölt, apám is eltűnt, mégis a szívemből a remény nem múlt. Üres falak, magányos szobák, a gyermekkorban nem volt, ki rám vigyáz. De pár regény, sport és hit vitt, minden nap erőt adott, hogy túléljek itt. Felállok újra, bármilyen mélyre taszít az élet, minden sebem, minden könnyem erővé érett. Nem adom fel, és nem hagyom, hogy eltűnjek, a fényem ragyog, másokért is éghet. Felállok újra, mint főnix a tűzből, már nem érsz utol. erőm nem törhető Bántottak százszor, szavakkal, kezekkel, kitartóan küzdöttem, tanultam, győztem ezerszer. Autista lelkemmel mélyen ragaszkodom, mégis elhagytak, mert túl erősen kapaszkodom. most újra éget e láng, sosem fogy el, szívem ismét éled, felemel. Szeretteim már rég’ magamra hagytak, suttog fentről mama angyali hangja. A férfiak sorra láncot tettek rám, de a lelkem szabad, senki sem törhet össze már. Felállok újra, bármilyen mélyre taszít az élet, minden sebem, minden könnyem erővé érett. Nem adom fel, és nem hagyom, hogy eltűnjek, a fényem ragyog, másokért is éghet. Ha hallod a hangom, te se add fel, sötétség után mindig jön reggel. A világ vegyen észre, benned is ott a jel, hogy élni kell, élni kell! Felállok újra, bármilyen mélyre taszít az élet, minden sebem, minden könnyem erővé érett. Nem adom fel, és nem hagyom, hogy eltűnjek, a fényem ragyog, másokért is éghet.