Figyelem! A Videa nem kér banki adatokat sem a regisztráció létrehozatalkor, sem a Videa.hu oldalon található tartalom megtekintésekor, illetve ezen funkciók igénybevétele nem igényel díjfizetést. Kérjük, hogy ha erre vonatkozó üzenetet kap a Videa felületén, ne kattintson a benne szereplő hivatkozásokra, és ne adjon meg adatokat!
Please provide the following details precisely:
Specify the subject of the grievance and the facts indicating a probable infringement.
• I declare that I am acting in good faith, and that the information and statements contained in the notification are accurate and complete.
After verifying the request, Videa will initiate the video removal process.
REPORT“Do You Remember” Do you remember our first night? That little house by the stream’s soft light. You sat so close, your whisper low, We talked for hours — time let go. My head on your shoulder, your breath so near, You held me tight till dawn drew clear. We drowned in words we never spoke, Hiding in whispers, where silence broke. Hours of passion, the world stood still, Breathless desire, bending our will. Bodies entwined — just you and me, Lost forever in love’s deep sea. Do you remember that walk at night, By the river’s mist and silver light? You held my hand, the stars asleep, Our secrets buried, ours to keep. You couldn’t let go till morning’s hue, The night was soft — just me and you. Your voice calms storms I hide inside, Your arms — my peace, my quiet tide. Hours of passion, the world stood still, Breathless desire, bending our will. Bodies entwined — just you and me, Lost forever in love’s deep sea. Do you remember that mountain trail, Where water whispered, hearts set sail? You asked, “Why me?” — with tender eyes, The forest echoed our sweet replies. My head on your shoulder, the sunlight low, You didn’t want to let me go. Even in silence, your presence remains, Your smile heals what time never explains. Hours of passion, the world stood still, Breathless desire, bending our will. Bodies entwined — just you and me, Lost forever in love’s deep sea. Do you remember our dreams, our plans, In that quiet room, with trembling hands? We talked in whispers, the daylight dimmed, Two souls aligned — no walls within. You held me close through golden glow, Barely willing to let me go. Your touch still burns, your fire remains, My soul recalls both joy and pain. Hours of passion, the world stood still, Breathless desire, bending our will. Bodies entwined — just you and me, Lost forever in love’s deep sea. Hours of passion, the world stood still, Breathless desire, bending our will. But then you vanished into the night, Afraid of love, of what felt right. You said, “Wrong time” — but I still know, You’re the one I can’t let go. Right time… wrong mind… But you left your fire behind...
„Emlékszel még” – fordítás
Emlékszel még az első éjszakánkra?
Arra a kis házra, a patak fényében?
Oly közel ültél, halkan suttogtál,
Órákig beszéltünk — az idő megállt.
Fejem a válladon, leheletted közel,
Tartottál, míg a hajnal ébredt el.
Belevesztünk a ki nem mondott szavakba,
Rejtőztünk a suttogásba, hol a csend is felbomlott.
Szenvedély órákon át — a világ megállt,
Lélegzet nélküli vágy, mi az akaratunkat hajlította.
Testünk összefonódott — csak te és én,
Elveszve örökre a szerelem mély tengerén.
Emlékszel arra az éjjeli sétánkra?
A folyóparti ködre, a holdfényre?
Fogtad a kezem, míg a világ aludt,
Titkunk maradt, mit senki sem tud.
Nem tudtál elengedni hajnalig,
Az éj a miénk volt — csendes és finom, mint egy ígért csók.
Hangod lecsendesíti bennem a vihart,
Karod a békém — titkos part.
Szenvedély órákon át — a világ megállt,
Lélegzet nélküli vágy, mi az akaratunkat hajlította.
Testünk összefonódott — csak te és én,
Elveszve örökre a szerelem mély tengerén.
Emlékszel arra a hegyi ösvényre?
Hol a víz suttogott, s a szívünk hajóra szállt?
Azt kérdezted: „Miért pont én?” — félénken mosolyogva,
Az erdő visszhangzott — némán válaszolva.
Fejem a válladon, fény ragyogott,
Nem akartál — nem tudtál elengedni ott.
A csendben is érzem, hogy itt vagy velem,
Mosolyod gyógyít — amit az idő sosem ért meg bennem.
Szenvedély órákon át — a világ megállt,
Lélegzet nélküli vágy, mi az akaratunkat hajlította.
Testünk összefonódott — csak te és én,
Elveszve örökre a szerelem mély tengerén.
Emlékszel az álmainkra, terveinkre?
Arra a csendes szobára, remegő kezekre?
Suttogva beszéltünk, a nap már halványult,
Két lélek találkozott — minden fal leomlott.
Karodban tartottál az arany délutánban,
Alig akartál elengedni — még percekig maradtam.
Érintésed még ég, tüzed bennem él,
A lelkem emlékezik — örömre és sebre is.
Szenvedély órákon át — a világ megállt,
Lélegzet nélküli vágy, mi az akaratunkat hajlította.
De aztán eltűntél az éj sötétjében,
Féltél a szerelemtől — attól, mi igaz lehetne.
Azt mondtad: „Rossz idő, rossz pillanat volt,”
De én tudom: te vagy, akit nem engedhetek el.
Jó idő… rossz elme…
De a tüzed bennem maradt…
Parental lock
