Derek Jarman: Glitterbug (1994)

Derek Jarman: Glitterbug
(angol dokumentumfilm, 1994)

A Glitterbug egy 1994-es brit experimentális kollázsfilm, amelyet a neves rendező és meleg ikon, Derek Jarman privát felvételeiből állítottak össze.

Ez Jarman legutolsó filmes munkája, amelyet közvetlenül a halála után mutattak be.A film egyfajta vidám és nosztalgikus ellenpontja a rendező megrázó, Blue (Kék) című remekművének. A film egy szó nélküli, álomszerű mozgóképes napló, amely Jarman 1970 és 1986 között készült Super 8-as otthoni videóiból áll. A felvételeket a rendező halálát követően, közeli barátai és munkatársai (például James Mackay producer) rendezték egybefüggő, egyórás filmmé a BBC Arena művészeti programja számára.

A képsorok alá Brian Eno komponált meditatív, hipnotikus zenei aláfestő zenét.

A Glitterbug első fele a bohém londoni életet mutatja be – feltűnik benne a különc „Alternative Miss World" verseny és a korai queer kultúra felszabadultsága. A történet előrehaladtával a punk szubkultúra és a politikai üzenetek veszik át a főszerepet. Láthatunk kulisszák mögötti felvételeket Jarman „Jubileum" című filmjének forgatásáról, valamint a Psychic TV zenekar fellépéseiről.

A film történelmi dokumentumként is működik. Ahogy telnek az évek, a felvételeken finoman megjelenik a tragédia előszele, amint az AIDS-járvány elkezdi tizedelni Jarman baráti körét és művésztársait. A videókban Jarman legközelebbi barátai, múzsái és a korszak underground ikonjai tűnnek fel hétköznapi, intim pillanatokban – például: Tilda Swinton (Jarman állandó színésznője és múzsája), William S. Burroughs (beat-generációs író), Adam Ant és a Sex Pistols tagjai, Genesis P-Orridge (zenész és performer), valamint Michael Clark (táncos, koreográfus).