Hiszem, és vallom hogy soha nem tudhatjuk, hogy, amit tanulunk és tudunk az mikor mire lesz jó, alkalmas. A dolgok visszafele tekintve nyerik el értelmüket. Csonka András élsportoló volt. A Veszprém kézilabdacsapata nevelte ki, közben szakmát is tanult, a kézilabda csapat nem hivatalos szakképző intézményében a villanyszerelő szakmát tanulta ki… Majd Szegedre került a férfi kézilabda másik nagy csapatához, ahol egy sérülést követően, újra és át kellett terveznie az életét, ami soha senkinek sem könnyű. Különösen egy versenysportolónak, akinek el kell engednie, mindazt, ami addig fontos volt számára. Kiment egy kicsit dolgozni Németországba.
A kicsiből hosszú évek egy új szakma és egy házasság lett. Most már itthon építik feleségével házukat. Az óvárosi régi parasztház sok munkával szépül a kezük nyomán. A szépen kidolgozott pergolája alatt ülve beszélgettünk, a sport utáni életről a német és magyar szakképzésről, a munkákról és a megrendelőkről...
Azaz egy harminchét éves fiatalember összes tapasztalásáról két ország, két szakma viszonylatában.