Tinédzserként bemutatkozott a Tatabánya élvonalbeli együttesében, majd a fővárosba igazolt, a Budapesti Spartacus és a TF gárdája után 1994-ben került Dunaújvárosba. Élete első, egyben legfontosabb trófeáját az acélvárosi együttes színeiben szerezte, KEK-et nyertek 1995-ben, a német Lützellinden elleni fináléban. Három év után, 1997 nyarán távozott, szerepelt a Vasasban, a Fradiban és a bécsi Hypoban. Az NB I-ben kétszeres gólkirály, olimpiai ezüstérmes és Európa-válogatott lett. Pályafutását Fejérben fejezte be, az Alcoa FKC-ben, krónikus saroksérülése miatt. Edzősködni kezdett az utánpótlásban, majd négy esztendőn át dirigálta az NB I-es felnőtteket, 2020-ban mondott le a vezetőedzői posztról. Három éve tévés szakkommentátorként dolgozik a férfi és női Bajnokok Ligája meccsein, ami elmondása szerint legalább akkora felkészülést igényel, mint anno a munka a kispadon.