Borvendég Zsuzsanna történész a Halhatatlanok napján:
"A Rákosi-diktatúra idején tabuvá vált Trianon kérdése, és az értelmiség jelentős része alkalmazkodott az új idők szeleihez. Mivel nem csak a területi, de az etnikai revízió felvetése is a legsúlyosabb bűnnek számított, kevesen mertek szót emelni elszakított testvéreink elnyomása ellen.
Trianon fájt és fáj a magyarságnak. A környező népeknél pedig állandó kisebbségi komplexust generál. Szabó Magda a ’70-es években úgy fogalmazott, hogy 1945 után a fiatalságban az öngyűlölet érzését növesztették. A tanárok azt az iránymutatást kapták, hogy a diákokban diszkrét hazaszeretetet formáljanak, amely nem jelentett mást, mint a nemzettudat teljes kiüresítését, a nemzeti összetartozás tudásának elfeledtetését. A magyar forradalom híre viszont az elszakított területeinken futótűzként terjedt, hiszen a Kossuth Rádió adását fogni lehetett odaát. Mindenhol megrendülést és örömet váltottak ki az események, a pesti srácok emberfeletti küzdelme reményteli várakozással töltötte el nemzettársainkat."
