Az öccse azonban nem várta meg a betyárt a halászkunyhónál, virradatkor hazagyalogolt. Sándor tovább indult a Veszelka-tanyára. A töltéscsinálókat besorozták katonának, az asszonyok egy darabig kísérhették őket, de aztán megállásra kényszerítették őket. Hosszú évekre el kellett búcsúzniuk a szeretteiktől. A szegedi urak bőségesen terített asztalnál vitatták meg az ország és városuk ügyeit. A reformelképzeléseket szidták, cigányzenére tivornyáztak: ittak, daloltak, táncoltak. Gárgyán Mihály nagyon bánta, hogy minden erőszak nélkül elárulta, hogy a pejkó ott van Majsa számadónál. Szamárhátra ült, és egyre fokozódó rémhírekkel telekürtölte a halasi határt az előző este történtekkel. Rózsa Sándor a Veszelka Péter gazda tanyáján csak Juliskát találta otthon.
