Neon Echoes – Cyber-Noir Synthwave Music Video

Gondoltam, készítek egy leírást a videóról az én szemszögemből, hogy mit is akartam vele mondani. Tudom, hogy ez nem szükséges, de főleg mivel a videó angol nyelvű, és a képeket nem fordítottam le, így magyar nézőként kevésbé jönnek át az utalások, amiket bele rejtettem – illetve így, ha valakit érdekel, megismerheti az én oldalamról is a sztorit.  Szóval... ez a videó egy különös, futurisztikus éjjelen játszódik, de valójában mindannyiunk belső „városában” zajlik. A Neon Echoes azokhoz szól, akik elvesztek egy döntésben, egy múltbéli szerelemben, akik „őszülő” emlékeik éjszakáján hazafelé sétálva felnéznek az ablakokra, és elgondolkodnak: minden ablak (emlékünk) mögött egy történet lapul — egy elveszett szerelem, egy rossz döntés, vagy egy soha be nem teljesült lehetőség. A Neon Echoes számomra a bolyongásról szól. Különböző emberekről, akik eltévedtek az életükben – visszatekintenek, emlékeznek.

A videóban az utcán sétáló nőt a néző szemének szántam, aki megmutatja az ablakok mögötti történeteket. Néhányan továbbléptek, mások örökre egy múltbéli pillanatban ragadtak, és vannak, akik lázadnak, túlélnek, vagy épp keresik a kiutat. Apró részleteket rejtettem el: például a „BUS” felirat kialszik, és csak az „US” (mi) marad, jelezve egy elveszett kapcsolatot. A „Last Train” felirat egyértelműen utal arra, hogy „az a vonat már elment”. De nem mindenki ugyanúgy reagál: van, aki továbblép és csendesen emlékezik (mint az idős pár az ablakban), és van, aki fellázad, mint a fiatal lány, aki az utcán él. Mégis, mindegyik szereplő életében ott lüktet a kérdés: van kiút ebből az életből? A klip második fele egy rejtélyes, sci-fi-szálon futó szimbolikát bont ki. Egy titkos, illegális menekülési lehetőséget sugalló vitrin mögötti ígéret jelenik meg, amikor a nő egy kirakatnál áll meg, ahol egy cinikus szlogen villog: „Legyél szabad – vásárolj most.” A kirakat jobb alsó sarkában azonban egy apróbb, jelentéktelenebb felirat is feltűnik: „A szabadságod csupán egy tranzakcióra van.” Ez a mondat kettős jelentésű – egyaránt utalhat a vásárlói világ hazug ígéreteire, és egy kiútra egy fájdalom nélküli világba. A szereplők végül megtalálják ezt a kiutat – ki fénykapun, ki a repedt falon átvezető titkos kapun, de mindegyik út ugyanoda vezet: a neonfényes Remember the Core (emlékezz a magra) nevű helyre. Ahol (például a lány a kék fény előtt állva) elbúcsúznak emlékeiktől, és átlépnek a másik oldalra. A fény előtt álló emberek jelenetét megvágtam, kihagytam azt, amikor összeomlanak. Mert ők ott meghalnak – eredetileg így ábrázoltam volna –, de inkább sejtelmesebbé, szimbolikusabbá tettem az átmenetet: egy kapcsoló megnyomása és belépés a fénybe, a kapun át. Oda ismét egy utalást helyeztem: amint a rózsaszirom fellebben a szélben. Ez a szirom az élet szépségét, lehetőségeit, az elmaradt boldogságot jelképezi – végig a klipben. Amit a kapuval valójában maguk mögött hagynak, akik átlépnek. Ezt a motívumot máshol is használtam, például a kisfiú jelenetében, ahol a neon rózsa ugyanezt a veszteséget, az elérhetetlen álmokat szimbolizálja. Szóval, amikor átlépnek a kapun, egy idilli világban ébrednek… de mint kiderül, ez már nem a valóság. A kamera lassan kizoomol, és látjuk: ez a boldogság egy szimuláció. A szerver tetején egy szél által elfújt rózsaszirom emlékeztet: valaha volt egy vágy – de már csak a díszlet maradt. S bár a klip nem magyarázni akar, hanem érezni hív – én azért elmondtam, hogy milyen vonal mentén dolgoztam. És hát tőlem nem lehet mást várni, mint sci-fis dolgokat, mert ezek számomra izgalmasabb, érdekesebb képek. S bár nem mindenkinek szól – és ez így van jól… De ha van benned egy szelet melankólia, ha szeretsz elveszni a részletekben, talán megtalálod a saját darabodat ebben a puzzle-ben.

 Feltehetően ez egy "korhatáros" téma/videó, mert érzelmi–lelki–lírai érzéket, érettséget igényel – hiszen 20 évesen kevesen gondolkodunk el ezeken a dolgokon. De aki érzékeny a vizuális költészetre, az talán felismeri saját emlékeit a szereplőkben. És ha csak egy pillanatra is, de elhiszi: „a neonfény tényleg újra ránk találhat” – s nem csak egy álomban. Ez lehet, hogy senkit nem érdekel És lehet, hogy a zene neked nem jön be. De én élveztem. És csak ez számít! Mindig azt csináld, ami neked öröm. Mert mindig lesz egy bubogó, elégedetlen hülye aki elbizonytalanít – az ilyeneket ki kell zárni az életünkből! És ha éppen kilógsz a sorból? Mit számít?! Az életünk túl rövid ahhoz, hogy mások örömére éljük! És én az utóbbi időben baszott jó vagyok abban, hogy önző legyek!