Figyelem! A Videa nem kér banki adatokat sem a regisztráció létrehozatalkor, sem a Videa.hu oldalon található tartalom megtekintésekor, illetve ezen funkciók igénybevétele nem igényel díjfizetést. Kérjük, hogy ha erre vonatkozó üzenetet kap a Videa felületén, ne kattintson a benne szereplő hivatkozásokra, és ne adjon meg adatokat!
A kérelem ellenőrzését követően a Videa elindítja a videó eltávolításának folyamatát.
REPORT A klip szövegét és hangulatát egyértelműen a Blade Runner világa inspirálta, különösen Rutger Hauer ikonikus mondata, amit sok sci-fi kedvelő ma is borzongással idéz, és amivel (nem sokan tudják) anno átírta a forgatókönyvet:
„All those moments will be lost in time, like tears in rain.”
(„Minden emlék úgy veszik el az időben, mint könnyek az esőben.”)
Ehhez én egy csavart adtam:
All those moments, lost in time, lost like tears the rain won’t hide.
(„Minden emlék csak úgy vész el az időben, mint könnyek, mit az eső sem rejt el egészen.”)
A történet
A fájdalmas emlékek nem tűnnek el nyomtalanul – formálnak minket, átalakítanak, akárcsak a karakteremet a történetben. Mindannyiunknak vannak sebeink, amik megváltoztatják azt, akik voltunk.
A videó egy cyborgról szól, aki már inkább gép, mint ember, és rémálmából ébredve az emlékein keresztül végigkísérhetjük élete legfontosabb eseményét.
A Tyrell cég nevében (ezt nem jelzem a videóban, de aki ismeri a témát, felismeri) a gyarmatokon harcolva akár ártatlanokat is öl a cég érdekében.
De eljön egy pont (Tannhäuser Gate), ahol már nem bírja tovább, szembefordul a paranccsal, mert az ő élete is – mint a Blade Runner Nexus-6-osaié – véges…
Élete végéhez közeledve ráébred arra, milyen értékes az élet — nemcsak a sajátja, hanem azoké is, akiket eddig szenvedésbe taszított.
Ez az érzelmi felismerés készteti arra, hogy mielőtt meghal, megpróbáljon még jót tenni.
Ezt látjuk a videó elején belépve a szemébe, és a videó vége felé kilépve onnan, hogy utána megmutassam a lezárást.
A Tannhäuser Gate jelentése:
Utánanéztem, mi is pontosan a Tannhäuser Gate (mert ez elhangzik a filmben is) — hogyan jelenítsem meg?
De semmi irodalom nincs róla.
Sokan egy csillagkapuként képzelik el, de én inkább egy pontként az életében, egy városnál történt csatával, amit egy íves kapuval ábrázoltam a videóban – ez volt az a pont, ahol ő meghozta a döntést, hogy nem gyilkol többé ártatlanokat.
Persze a sci-fi rajongóknak betettem pár térkapus jelenetet is, de számomra ez nem egy technikai eszköz, hanem inkább egy lelki pont.
Dalszöveg:
Jónéhány jelenettel próbáltam a klipet feldobni, vizuálisan is költőivé tenni.
Persze a dalszöveg is inkább egy vers, ahol próbáltam súlyozni dolgokat – de ennek nagy részét a ChatGPT végezte, én csak irányítottam a történetet és a mondanivalót. Ő meg megírta. Sajnos a magyar fordítás nem sikerült olyan jól, mint a Neon Echoes-nál; egyszerűen nem tudtam sehogy összehozni.
Érdekesség:
Voltak véletlenül jól sikerült jelenetek is, amik teljesen más irányba vittek. A legfontosabb például egy jelenet, ahol a baba, ami egy törmelékhalom tetején hever, mellette egy kéz nyúl ki a törmelék alól. Ha megfigyelitek, amikor a kéz lehanyatlik (meghal egy gyerek a romok alatt), akkor a játékbaba is lehunyja a szemét.
Ez akaratlanul egyfajta költői képpé vált; persze nem könnyű észrevenni, de ütős. Nem írtam bele a sztoriba, de nehéz kontrollálni a videófolyamatokat, és ezt adta ki – viszont ebben az esetben szerintem ettől az apró dologtól ütősebb lett az egész, mintha mondjuk hullákat mutatnék a videóban.
Sőt, ezen a véletlenen okulva egy másik jelenetben, ahol egy kislány babája egy gyerekjáték, aminek csak egy szeme van, azt már úgy alakítottam ki, hogy egy fegyver csöve mutasson rá. És bár csak egy játék, de a haját utalásként véresre csináltam – ez már szándékos volt, hogy így, ilyen indirekt módon mutassam meg az ártatlanok halálát. Simán tudnék beleket és horrort megjeleníteni, és voltak is ilyen szándékaim kezdetben, de a lecsukódó szemű játékbaba adta az ötletet, hogy ezt a klipet más irányba kell vinni, és ettől lett ilyen ütős – legalábbis számomra.
A projekt:
A videó kb. 150–200 órányi munka eredménye.
1500–1700 generált képből válogattam néhány százat, amiket Photopeában kb. 100 végleges képpé dolgoztam össze.
Ezekből született 300+ videóanimáció, amik jobb verzióiból 100 db jelenetet (2–5 másodperces blokkok) raktam össze egy közel 5 perces sci-fi klippé.
Az egészet Comfy + Flux + WAN-nal generáltam, Blenderben raktam össze, ott építettem meg a storyboardot is.
A zene
A Suno-val generált több mint 100 zenei verzióból választottam ki a legjobban tetsző részeket.
Végül 10–12 darabot feldaraboltam, összeillesztettem, majd Audacityvel próbáltam javítani a hangsávokat.
Tudom, hogy értő fülek számára zeneileg messze nem tökéletes, tele van átmeneti és hangdinamikai hibákkal – de ez egy szenvedélyprojekt, nem profi produkció. Sok helyen talán egy zenész fülének fájdalmas hallgatni, de máskülönben elégedett vagyok vele. Raktam bele gitárszólót (azt nagyon fontosnak tartottam), meg lassú részt is, szóval maga a zene stílusa
Parental lock
