Akasztottak erdeje 1965

Akasztással indul a film, sártengerben ácsolják a bitófát, majd lassan érkeznek a résztvevők, mindenekelőtt rengeteg katona. Az első világháborúban járunk, amikor megtörtént, hogy a Monarchia oldalán harcoló román nemzetiségű katonák saját honfitársaik ellen harcoltak a keleti fronton. Habár ez a felütés egy meglehetősen patrióta hangvételű filmet ígér, nyilván figyelembe veendő a kor, amelyben született. Az 1960-as évek elején Románia már kifelé evickélt a sztálinizmus diktatúrájából, a szovjetek 1958-ban elhagyták az országot, politikailag Románia függetlenebbé vált, s a művészeti életben is nagyobb lett a szabadság. Így szólalhatott meg a román nemzeti ideológiai is, ugyanakkor az Akasztottak erdeje a háború embertelenségét akarja elsősorban hangsúlyozni. Apostol Bologa hadnagy is ott van a kivégzésen, innen indul az eszmélése, addig hűségesen szolgálta az Osztrák-Magyar Monarchiát. A sikeres tiszt egyszerre ráébred, egész addigi élete öncsalás és hazugság. Ciulei filmje hosszú snittekben meséli el, járja körül a történetet. Egy pusztuló, halódó világot látunk, ahol tengernyi dagonya lep el mindent. A kor szokásához híven rendre szimbolikus események, motívumok kerülnek elénk: Bologának el kell pusztítania az ellenség reflektorát, a fényt, s ezzel a saját lelkiismeretét is. A kontrasztok játéka, az éles ellentétek végigvonulnak a filmen, s a zene drámaisága mindezt tovább fokozza. Ciulei alkotása kitűnő példája a saját útját járó román filmművészetnek.