Nagareru - Az élet folyása 1956

1956-ban Naruse és Mizuguchi mindketten elkészítették a saját filmjüket ugyanarról a témáról: a háborút követő évek nagyvárosi prostituáltjainak sorsáról. A sötét tónusú, kiábrándult A szégyen utcája és a Nagareru egyaránt kiváló darabok, de alkotójuk tehetségéhez méltó módon, egészen más hangnemben vázolják fel tárgyukat.
A Nagarereu (az angol cím szerint "Folyás", amely jóval mélyebb értelmű, mint amilyennek első látásra tűnik, és erősen tükrözi a japán világlátást) egy valaha jóhírű gésaházban játszódik: a csaknem kétórás játékidő alatt jóformán ki sem mozdul onnan. Otsuta, az egykor jobb napokat látott, negyven körüli gésa kétségbeesetten, adósságban úszva próbál talpon maradni, és ápolni a régi hagyományokat egy olyan világban, ami minél gyorsabban igyekszik megszabadulni ősi tradíciójától. Női portrék a lassú pusztulás küszöbén - ez Naruse filmjének kizárólagos témája, amely folyamatot olyan melankolikus, nosztalgikus szépséggel, kifinomultsággal, visszafogottan, egyszersmind bölcsen ábrázolja, ahogyan csak egy igazi mester képes. Annak ellenére, hogy a Nagareru csaknem "eseménytelen" film, hétköznapi, mégis csodálatos nőalakjaival nem túlzás a rendező egyik legsikerültebb filmjeként értékelni. A nagy pályatárs előtti tisztelgés az egyik legnagyobb japán színésznő,  Kinuyo Tanaka szerepeltetése, aki (nem egészen véletlenül) az "Oharu" becenevet kapta.