Három javakorabeli férfi férjhez szeretné adni elhalt barátjuk lányát, aki az anyjával él együtt. Házasságközvetítői kísérleteik azonban sok bonyodalommal járnak.
Ozu egy kicsit a Késő tavasz témáját gondolja újra, csak itt nem apa és lánya, hanem anya és lánya szerepel. A lány azért nem akar férjhez menni, mert nem akarja magára hagyni megözvegyült anyját, az anya pedig férje halála után nem akar még egyszer feleségül menni senkihez. A film hangulatát végig átlengi a humor és az irónia, mindeközben persze az Ozu filmekre jellemző képvilággal, zenével és egyéb megoldásokkal találkozunk. Az Akibijori Ozu egyik utolsó filmje, így már egy jól bejáratott eszköztárral dolgozik. Látszólag ismétli korábbi filmjei motívumait és mondanivalóját, ugyanakkor a filmben lévő humor és irónia szerintem sokkal élesebb és sokkal meghatározóbb, mint a mester korábbi alkotásaiban.
