Medgar Evers fekete polgárjogi aktivistát 1963 júniusában meggyilkolták.
Életében már hősként ünnepelték, blues dalokat énekeltek róla, amelynél
szebbeket már csak gyászolva szerezhettek. Az amerikai történelem egy
igen jellegzetes esetét dolgozták fel az alkotók. A rasszista gyilkost
két perben sem mondják ki bűnösnek, nyugodtan élheti tovább életét. Az
elhunyt özvegye azonban nem nyugszik, több alkalommal sürgeti a
perújrafelvételt. Harmincegy évvel később rátalál arra az ifjú ügyvédre,
akinek elszántsága hasonló a sajátjához. Kettejük kitartó munkájának
köszönhetően az ilyenkor általában gyorsan megromló emlékezőtehetségű
gyilkost saját tettének végső értékelésére késztetik.