A film egyrészt Nora Cotterelle (Emanuelle Devos) története, az elegáns,
gyönyörű nőé, aki egy művészeti galéria vezetője. Éppen közelgő
esküvőjére készül, úgy tűnik, végre megtalálta a hozzá illő férfit.
A
másik szálon Ismael Vuillard (Mathieu Amalric), Nora egykori
szeretőjének kálváriáját ismerhetjük meg, aki tévedésből a
pszichiátriára kerül, ahonnan az őt kezelő pszichiáternő (Catherine
Deneuve) segítségével próbál kiszabadulni.
A két szál a film közepe
táján kapcsolódik össze, mikor Nora meglátogatja Ismaelt, és megkéri a
férfit: fogadja örökbe fiát, Eliast, aki súlyos beteg nagyapjánál
nevelkedik.
Norának szembe kell néznie apja, az ünnepelt író haldoklásával, harcával rákbetegsége ellen.
A
nő élete bár beteljesedni látszik, gyötrik az emlékek. Közben Ismael az
örök vesztesek önironikus teatralitásával, mégis vidáman veszi
tudomásul élete csődjét, így keveredik egyik groteszk és komikus
bonyodalomból a másikba.
Kettejük dilemmái olyan morális kérdésekre
keresik a választ, mint emberi kapcsolatok, szerelem, önismeret, szülői
felelősség.
