Amikor “titokzatos” erők teljesen más célra használnak fel olyan, eddig akár jól működő szervezeteket, mint a NATO, vagy olyan, egyre diszfunkcionálisabbnak bizonyulókat, mint az EU vagy a WHO, akkor ideje észrevennünk: valamiféle világkormányzás készül. Mit is jelent tulajdonképpen az, hogy világkormányzás? Egy olyan központi, bolygószintű akaratot, amely mögött kötelező szerződések, a nemzeti szuverenitásokkal szemben megerősített ENSZ, az összes földrészen joghatóságot vindikáló bíróságok állnak. Ez természetesen a kisebb országok szuverenitását tüntetné el a leghatékonyabban, hiszen a nemzeti kormányoknak attól kezdve nem a saját népüknek kellene elszámolniuk, hanem arra kellene koncentrálniuk, hogy valamelyik nemzetközi szervezet ne vadásszon rájuk, ne adjanak ki ellenük nemzetközi elfogatóparancsot, mert valakiknek valahol nem tetszik a szuverenista nemzeti politika. A világkormányt ugyanúgy nem választják, mint ahogy a létező liberalizmusra sem szavazott senki. Szabó Gergő és Bálint Botond a Kocsmai igazságokban.
