A napi politika mindig az előző napi következménye is, különösen akkor, ha ugyanazok a családok csinálják generációk óta. Van néhányszáz olyan család Magyarországon, amelyek három generáció óta, 1945 óta mindig ott vannak valahol a hatalom közvetlen környezetében, vagy éppen ők maguk vannak hatalmon. Az Apró-klán alapítója és a Donáth nagypapa a kommunista elit tetején kezdett valamikor 1945 után. Kibogozhatatlan viszonyuk alapja talán az, hogy kezdetben a Donáth nemzetség látszott közelebb férkőzni a pártfőtitkárhoz, de utána Apró Antal volt az, aki Kádár János környezetében szerette volna magát a rendszer harmadik, negyedik emberének képzelni. Végül azonban Apró Antal hagyott nagyobb vagyont, kapcsolati rendszert a lányára és az unokájára, és a Donáth utódoknak kellett beérniük egy sima képviselőséggel és egy kis (igaz történelmi) egyház egy résztevékenységének gründolásával. És utóbbiakat még a pórnép be is perelhette. Az Apró-klán ráadásul öt évre a főhatlamat is megszerezte, habár uralkodásuk öt éve miatt a nép majdnem annyira meggyűlölte őket, mint Rákosit. Ebben a magyar Trónok harcában most a korszellemnek megfelelően asszonyok küzdenek a jogosnak vélt jussukért, a mi országunkért, miközben nem tudják feldolgozni azt, hogy a magyar nép jelentős többsége őket személyszerint is rettenetesen utálja. Szabó Gergő és Bálint Botond a Kocsmai igazságokban.