Kieslowski három szín trilógiája a filmművészet egyik legmaradandóbb,
leginkább elgondolkoztató alkotása.
A trilógia három része a francia nemzeti lobogó három színét kapcsolja a
forradalom három jelszavához: szabadság, egyenlőség, testvériség. Ez a
kapcsolat azonban nem direkt módon, hanem inkább magát az eszmeiséget
megragadva, annak mélyére hatolva jelenik meg.
Ezek együtt pedig oly hihetetlenül aprólékos gonddal megszőtt
motívumhálót alkotnak, hogy (nem túlzás) köteteket lehetne írni róluk.
Ezek a kötetek sorra elemezhetnék az emblematikus történeteket, a
láncreakciókra épülő dramaturgiát, a színkompozíciókat; magasztalhatnák a
kamerát, amely úgy „lép” a szereplők életébe, mint Jézus a tanítványai
közé; hosszan dicsérhetnék a színészválasztás és -vezetés finomságait, a
főszerepekben a három színésznő csodálatos képességeit.
A Kék főszereplője egy fiatalasszony, aki autóbalesetben elveszíti
gyermekét és férjét, a híres zeneszerzőt. Elveszít mindent, ami az
élethez köti. Elveszíti az Egyesült Európa Himnuszán munkálkodó művészt,
akinek halálával mintha maga a zene pusztult volna el és az emberiség
testvéri egyesülése hiúsulna meg. A folytatás terhe az asszonyra marad, s
ő fájdalma elől a magány szabadságába, a szeretetlenségbe menekül.