Végső állomás 3 - Összes halálos jelenet

Van amikor akkor jövünk rá mennyire szerettünk valakit, ha meghal. Amíg él nem értékeljük, nem értjük, nem foglalkozunk a másikkal. Gondoljuk át , mik azok a döntések amiket meg kell hoznunk, ne úgy haljunk meg , hogy bűntudatunk legyen múltbéli hibáink miatt, igyekezzünk jóvá tenni azokat a tetteinket amiket az evilági gonosz énünk tetetett velünk önző gondolkodásunk miatt :) Mindig a szeretet vezérelje tetteinket amit Teremtőnk tanít nekünk , akkor nem lesz hiábavaló a halálunk és úgy halunk meg hogy emlékezni fognak ránk :) Akik csak saját magukra gondoltak és önző módon viselkedtek , lehetséges hogy elfelejtik :) Mindenki volt már úgy hogy izgalommal várta milyen bizonyítványt kap kézhez az iskolás korszak végén amit a nehezítő tényezők ellenére is saját tudása és igyekezete szerint szerzett meg, esetleg a jóindulaton múlt . Pont ugyez a helyzet a tetteinkkel , hogy egyáltalán nem mindegy milyen bizonyítványt kapunk kézhez :)