Misszióvá vált az Alzheimer film utóélete | Kollár István rendezővel beszélgettünk

Kollár István, az Alzheimer film rendezője volt nemrégiben podcast stúdiónk vendége.

Dokumentumfilmje olyan szálakat mozgatott meg az országban, amire nagy szüksége volt minden betegséggel érintett családnak. A rendező már évek óta dogozott a filmen, amikor kiderült, hogy édesanyja is érintett. Az Alzheimer-kór nem válogat, a vége mindig ugyanaz és elkerülhetetlen. Erről az útról is beszélgettünk és arról az időszakról is, amit István a gyász során élt át.

- Szerencsére egyre többen és többen foglalkoznak a témával, de sajnos a betegség megfejtése ügyében nem jutottunk előbbre. Sokakat érint a demencia, akár közvetve, akár közvetlenül, de még mindig óriási probléma például, ha egy demens beteg bekerül a sürgősségire, mert baleset éri- vázolja Kollár István a szerteágazó problémát.

Úgy jellemezte a betegséget, mint egy autó, ami egy alagútban száguld, aminek a végén nem fény vár, hanem fal és az ütközést nem tudjuk elkerülni.

- Amivel segíteni tudunk magunknak, az a tudás. A tudással kivilágíthatjuk ezt az alagutat és bár ugyanúgy fogunk száguldani, és ugyanúgy felkenődünk a végén, a kanyarokat látni fogjuk a tudás által és fel tudunk készülni a következő rosszra, kevésbé sérülünk a kanyarban.