Az elszegényedett vándorcirkuszban súlyos baleset történt, amiért el kellett hagyniuk a kisvárost. Korábban már egy-két megyéből is kitiltották a balszerencsés társulatot. Továbbutazásuk közben pihenőt tartottak Bondoroson. A cirkusz bohóca, Luciano a helyi csárdában téblábolt, és közben a vonzó, csinos pincérnőt bámulta. A biliárdozók is felkeltették a figyelmét, jegyzetelni kezdett: statisztikai rendszerbe foglalta a találatokat. Számmisztikai módszerével megjósolta, ki mennyit fog lökni. Szánthódi Bandi először dühös volt a kis vörösre, mert sok pénzt vesztett a bohóccal kötött fogadáson, de aztán Margit ötletét megvalósítva kitöltetett egy lottószelvényt Lucianóval. A lottóegyenlet megalkotása azonban nem várt akadályba ütközött: hiányzott a gammatényező. A kis bohóc társtalannak érezte magát, szüksége lett volna egy hölgyre, akivel megoszthatta volna a magányát. Ki is nézte magának Margitot, a pincérnőt, aki éppen Bandi barátnője volt. A férfi rövid tusakodás után rávette (először önmagát, aztán) a kedvesét, hogy vigaszt nyújtson az elhagyatott cirkuszosnak. Az ágyban Luciano öntudatlanul felsorolta az öt nyerőszámot, amit aztán többen is megtettek a lottón. Az 58 öttalálatos országos botrányt okozott. Bandi alaposan elpáholta jószívű pártfogoltját, amiért az artista barátainak is elárulta az öt nyerőszámot. A megleckéztetés közben megjelent egy titokzatos ember, Zima úr, aki valószínűleg „odaföntről” érkezett, és aki megígérte a két pórul járt lottózónak, hogy ha akarják, ezután minden héten eltalálhatják az öt nyerőszámot. Majd Zima inkább rávette a kisembert és korábbi pártfogóját, hogy ne a magyar nép lottóörömét dézsmálják meg, hanem inkább Monacóban próbáljanak szerencsét a rulettasztalnál. Így akár nemzeti hős is válhat a kis bohócból, ha sikerül a nyugati kapitalista játékbarlangokat kifosztani.