Nemcsak az újabb nemzedéknek, amely már nem ismerte Rákosi diktatúráját, majd a Kádár-féle némileg enyhébb „valós szocializmust”, hanem az idősebbeknek is, akik 1945 után átélték a fokozatosan berendezkedő diktatúrát, majd az 1956-os forradalmat és annak elfojtását, megindító emlékeztető volt ez a dokumentum. Jól illusztrálja a film (amelynek hosszabb változatát majd ősszel láthatjuk a TV1 csatornán), hogy miként üldözte, nyomorította meg, kötötte gúzsba a diktatúra a katolikus egyházat, főleg Mindszenty József bíboros letartóztatása és koncepciós pere után. E per és az egyházi hierarchia megtörése közötti kapcsolatot világosan kell látni, bár a film ezt nem emeli ki kellő hangsúllyal.
Számtalan dokumentumból ma már világos: 1948 második felében már a vezető kommunisták elhatározták Mindszeny bíboros „eltávolítását”. (Czapik érsek később belátta, hogy gyenge partner volt Rákosival szemben.) Mócsy Imre S.J. ismert római küldetése csak Rákosi taktikázása volt. A pártvezérnek esze ágában sem állt a párbeszéd a Vatikánnal. Mire 1949 elején visszatért Rómából, a bíborost már letartóztatták. Rákosi Mindszenty eltávolításával már könnyen megvalósította 1948 elején bejelentett szándékát, az egyházi vezetők térdre kényszerítését, a békepapi mozgalom kiépítését és az egyház „megnyesését”. Következett a katolikus iskolák államosítása, a szerzetesrendek felszámolása stb. (Úgy tűnik, 1950-ben egyes püspökök komolyan vették azt a híresztelést, hogy a szerzeteseket Szibériába hurcolják, ha nem lesz megegyezés.) Az egyházkormányzást az Állami Egyházügyi Hivatal vette át. Ennek igazolására elég, ha itt utalok a szegedi METEM-nél nemrég megjelent két vaskos kötet dokumentációra: A Magyar Katolikus Püspöki Kar tanácskozásai 1949-1965 között. (Szerk. Balogh Margit.) Az viszont igaz, hogy a kompromisszumokat kötő magyar hierarchia hivatkozhatott az A. Casaroli bíboros által vezetett „Ostpolitik”-ra, amely a modus vivendi-t kereste kompromisszumok árán is. E keleti politika tárgyilagos megítéléséhez talán még történelmi távlat kell.