Ha a focit szidják, akkor általában a játékosokon és az edzőkön szokta élezni a nyelvét a népharag. Van azonban olyan hely is, ahol sokkal könnyebb eljátszani a láthatatlan háttérembert, és közben hozzáférni a kasszakulcsokhoz. Anélkül, hogy felmentenénk a magyar tehetségeket eltékozló nevelőedzőket, ugyancsak komoly felelősségük van a futballunk állapotában a játékosügynököknek, valamint az ő klubokhoz bedobott horgaiknak, a rendszerint korábbi játékosaikból lett sportigazgatóknak. Ezek a körök nem abban utaznak, hogy Esterházy Mátyáshoz hasonlóan kifogjanak és aztán teljes pályafutáson átívelően menedzseljenek egy Szoboszlait, szabályosan keresve hatalmas pénzeket. Ők a középszer és a belterjesség élősködői, akik afféle modern rabszolgapiacot megvalósítva mozgatják a futballistákat, kamu pénzekért fölösleges átigazolásokat sorjázva, teljesen meddő tevékenységre lehúzva a szponzori támogatásokat. Sokan benne vannak, és akik benne vannak, azoknak tökéletesen megfelel, hogy a magyar klubok többsége már a nyarat sem éli túl az európai kupákban.