Szellem a felvidéken - _ghost _in _Lublo_

A XVIII. század elején járunk a Szepességben, amely akkor még Lengyelország záloga volt. Hamis pénzek tűnnek fel az országban. A kínos ügybe maga II. Ágost király is belekeveredik, akinek természetesen semmi köze az egészhez. Őfelsége kártyán nyerte a pénzt a lublói sztarosztától, Lubomirszkytől, aki viszont Kaszperek Mihály borkereskedőtől kapta a hamisnak bizonyult érméket. Bonyolítja a dolgot, hogy Kaszperek meghalt, kísértetként jelent meg Lubomirszkynek, hogy megfizesse az adósságát. Strang, krakkói inspektor (nyomozó) kapja a megbízást, hogy derítse fel a rejtélyes ügyet. Természetesen egyes érintettek magas méltósága miatt az inspektornak a legnagyobb diszkrécióval kell eljárnia. Az egész kísértethistória egy peres üggyel vette kezdetét. A tarnówi Csernyiczky Mihályné azzal vádolta meg Kaszpereket a lublói elöljáróknál, hogy a kereskedő a legutóbbi borszállítás alkalmával az üres boroshordókon kívül a pincéből elvitte Csernyiczky arannyal teli hordócskáját is. A bírák kérdései nyomán kiderül, hogy az asszony sosem látta a hordót, annak sem volt szemtanúja, hogy Kaszperek azt elemelte volna. A hordó rejtekhelyéről kizárólag Csernyiczky tudott, aki jól el is verte az asszonykáját, miután nem találta meg az aranyait. Tanúként kihallgatják Kaszperek feleségét, lánynevén Jablonszka Máriát. A szépasszony elmondja, hogy ő bizony már korábban arra kérte a férjét, hogy ne üzleteljen Csernyiczkyvel, mivel ő volt az első kérője, mielőtt Kaszperekhez ment volna. Fajor pincemester, Kaszperek embere sem tud a kincses hordóról. Szerinte Csernyiczkyné látásával amúgyis baj lehet, mert amint megérkeztek a tarnówi házhoz, az asszony majdnem Kaszperek nyakába ugrott, mert azt hitte, Csernyiczky jött meg. Maga Kaszperek természetesen tagadja a vádat. Megesküszik Istenre, hogy nem lopott el semmilyen hordót. Felesége ezután vizet önt neki a kancsóból, hogy férje enyhítse a szomjúságát. Lubomirszky sztaroszta kénytelen elutasítani Csernyiczkyné vádjait. Amikor azonban újra Kaszperekhez szól, a férfi nem válaszol. Mozdulatlanul ül a széken. Meghalt. A városi méltóságok – és természetesen maga Csernyiczkyné – úgy hiszik, a Jóisten büntette meg a kereskedőt a hamis eskü miatt.

Kaszperekné nyugodtan fogadja férje halálhírét. Szeretné, ha a holttestet a tárgyalóteremből a házába szállítanák, ám senki nem vállalja, hogy ezt megtegye, mert mindenki fél az elkárhozástól. Végül maga a sztaroszta siet az özvegy segítségére, hiszen már jó ideje epekedik a szépasszony után, és titkon azt reméli, Kaszperek halálával elhárult minden akadály a boldogsága elől. A Kaszperek-ház felé vezető úton bevallja érzéseit az özvegynek, és kijelenti, hogy miatta arra is kész, hogy feladja a hivatalát. Mária asszony korainak tartja, hogy ilyesmiről beszéljenek, de nem akarja elveszíteni Lubomirszky jóindulatát sem. Kilátásba helyezi, hogy talán a temetés után újra beszélhetnek kettőjükről. A sztaroszta felajánlja, hogy ott marad virrasztani, Mária asszony azonban elhárítja az ajánlatot. Hamarosan megtörténik a temetés. A kitartó Lubomirszky hazakíséri az özvegyet, és bekéredzkedik a házba. Amikor benyit a szobába, a meglepetéstől a lélegzete is elakad. Az asztalnál a nemrég eltemetett Kaszperek ül, és jóízűen falatozik. A sztaroszta ordítva elrohan. A dolognak persze hamar híre megy, másnap Kaszperekné cselédje, Annuska[5] már úgy meséli az esetet, hogy láng lövellt ki gazdája fejéből, és lovon távozott, melyet háttal előrefelé ült meg. Közben Lubomirszky ágynak esik, és úgy véli, hangokat hall. Nem téved, hamarosan tényleg megjelenik nála a kísértet: meghozta az adósságát, 700 aranyat. Ugyanakkor megfenyegeti a sztarosztát, hogy megfojtja, ha még egyszer szemet vet az asszonyára.