Kevés nemzet életében játszott a népzene olyan életbevágóan súlyos szerepet, mint nálunk. Ez egyrészt azokból az élményekből fakad, amelyeket a honfoglalás előtt vándorló magyarok a rokon vagy szomszéd népekkel való találkozásokból merítettek. Másrészt egy olyan országban, amely több száz évig idegen elnyomást nyögött, létkérdés volt a beszélt nyelv és a zenei anyanyelv megőrzése, önazonosságot biztosító ereje.
Népzenénk mind a mai napig él, még akkor is, ha falusi környezete már elengedte zárt kultúráját. Nélküle nem jött volna létre a 20. század világraszóló új magyar műzenéje sem. Nem lenne szilárd alapja zeneoktatásunknak, s nem utolsó sorban nem virágozna fél évszázada a táncház mozgalom, amelynek immár harmadik generációs muzsikusai közvetítik a Kárpát medence népeinek hangját.
