Az 1968-as események, a diáklázadások és a prágai tavasz megítélése a mai napig kettős. Egy biztos, az akkoriban reneszánszát élő modernista film rendezői politikai aktivizmusukkal új korszakot nyitottak a filmtörténetben. Ám míg Godard, Marker, Truffaut főleg elméleti síkon próbáltak agitpropokat alkotni, addig az ifjú rendező, Constantin Costa-Gavras szinte berobbant a köztudatba politikai akciófilmjeivel.
Gavras a ’68-as események hatására gondolta úgy, hogy – a kortárs tiltakozásokkal összeolvasztva – megfilmesíti honfitársa, Vaiszilisz Vasziliszkosz azonos című 1966-os politikai regényét . Az eredeti regényt Grigorisz Lambrakisz liberális politikus 1963-as meggyilkolása ihlette, amely mögött sokan az akkori Karamanlisz-kormány kezét látták. Az „átfordítás” sikeres lett, s újfajta közönségfilm született: a politikai akciófilm.
A nézők ugyan nem elsősorban a görög képviselő és junta hatalomra jutását, hanem a Ben Barka-merénylet (marokkói ellenzéki politikus, akit hazája titkosszolgálata rabolt el és öletett meg 1965-ben) áthallását vélték felfedezni. De az eredmény mindegy is volt, hiszen a rendezőnek filmjével több szálat is sikerült megmozgatnia.