(Kiváló alkalom a tanulásra.) Harold Berger építész Indiába utazik, Maharajah Chandra bérelte fel iskolák és kórházak építésére. A maharadzsa megtekintésére utazva Berger találkozik Seethával, a templomi táncosnővel, aki szintén meghívást kapott a palotába. Útközben megmenti az életét, amikor karavánját megtámadja egy emberevő tigris.
Ők ketten gyorsan kezdenek egymásba szeretni. Az egyik beszélgetésük során Seetha eljátszik egy dalt, amelyre emlékszik, hogy apja énekel. Berger régi ír dalnak ismeri fel. Ebből az emlékből és az arcvonásaiból arra következtet, hogy apja európai lehet. Seetha alig emlékszik az apjára, aki még nagyon kicsi korában elhagyta, de gyanítja, hogy ez igaz. Ettől függetlenül szívében továbbra is indiai nőnek érzi magát.
Miközben a palota alapjait jóvátétel céljából vizsgálja, Berger egy sor elhagyatott földalatti alagutat fedez fel. Ott látja azokat a cellákat, ahol a leprában betegeket embertelen körülmények között tartják. Ez a felfedezés arra készteti, hogy újragondolja Chandra látszólagos kedvességét. Berger talál egy titkos alagutat is, amely a templomhoz vezet, ahol Seetha egy vallási szertartáson táncol. Seetha tánca akaratlanul is arra készteti a maharadzsát, hogy beleszeretjen. Mivel a felesége évekkel korábban meghalt, Chandra most azt tervezi, hogy feleségül veszi Seethát. Kedvesen bánik a táncosnővel, remélve, hogy elnyeri a szeretetét. Seetha azonban csak az építészre néz. Noha nem kényszerítik rá, hogy Chandra felesége legyen, Seetha úgy véli, hogy nem bölcs dolog megtagadni az uralkodó vágyait. A férfi iránti kötelességtudata még fokozódik, amikor megmenti őt attól, hogy a maharadzsa ellen lázadó csoport szexuális zaklatását érje. Ez feszültséghez vezet Chandra és Berger között. Eközben a cselszövő udvaroncok, köztük a maharadzsa bátyja, úgy vélik, hogy Chandra potenciális házassága a táncosnővel ürügy lehet uralma megdöntésére.