Figyelem! A Videa nem kér banki adatokat sem a regisztráció létrehozásakor, sem a Videa.hu oldalon található tartalom megtekintésekor, illetve ezen funkciók igénybevétele nem igényel díjfizetést. Kérjük, hogy ha erre vonatkozó üzenetet kap a Videa felületén, ne kattintson a benne szereplő hivatkozásokra, és ne adjon meg adatokat!
Please provide the following details precisely:
Specify the subject of the grievance and the facts indicating a probable infringement.
• I declare that I am acting in good faith, and that the information and statements contained in the notification are accurate and complete.
After verifying the request, Videa will initiate the video removal process.
REPORTAlkotók:
író: Madách Imre
rendező: Alföldi Róbert
díszlet: Menczel Róbert
jelmez: Daróczi Sándor
koreográfus: Gergye Krisztián
dramaturg: Vörös Róbert
rendezőasszisztens: Kolics Ágota Tüű Zsófi
Szereplők:
Blaskó Péter - Az Úr
Szatory Dávid - Ádám
Tenki Réka - Éva
László Zsolt - Lucifer
további szereplők:
Bánfalvi Eszter Ducsai Ábel Előd Álmos Gáspár Kata Gerlits Réka Mészáros Piroska Radnay Csilla Farkas Dénes Fehér Tibor Földi Ádám László G. Attila Makranczi Zalán Mátyássy Bence Márkus Sándor
Színházunk továbbra is fontos feladatának tartja, hogy fiatal nézőit megnyerje a színházművészetnek, mi több, a magyar klasszikusoknak; ezért is tűzi műsorára a magyar évad utolsó bemutatójaként Madách Imre: Az ember tragédiája című drámai költeményét.
A mű megírásának története jellemzi a kort, melyben született és rávilágít Madách sokszor és sokat kritizált pesszimista világlátására: 1852-ben a halálra ítélt Rákóczy János szabadságharcos rejtegetése miatt Madách Imrét letartóztatták. A börtönben írta meg Az ember tragédiája első változatát Lucifer címen, aztán 1856 és 1857 között a mű második változatát. 1859. február 17. és 1860. március 26. között született meg az egyetlen fennmaradt változat. A mű ősbemutatója 1883. szeptember 21-én volt - a magyar drámát ezen a napon ünnepeljük -, azóta is ez a legtöbbet játszott magyar színművünk és mégis voltak olyan időszakai a történelemnek, amikor nem volt kívánatos a madáchi gondolatok nyilvánossága. (1947-ben tartották a darab utolsó előadását a Nemzetiben, ezután hét évre betiltották, s csak a Nagy Imre miniszterelnöki kinevezésével beköszöntő "enyhülés" légkörében lehetett újra játszani.) Újra és újra kihívás a színházak számára megméretődni a madáchi mű gondolatgazdag világával.
A Nemzeti Színház készülő előadásában Évát és Ádámot két törékenyen fiatal ember játssza - Tenki Réka és Szatory Dávid -, akikhez a gyermekkor naiv ártatlansága még közelebb áll. Útjuk a történelmi képeken keresztül a felnőtté válás, az önmegismerés küzdelméről is szól. Kalandjuk korántsem veszélytelen, mert a felfedezőút tétje legvégül a szerelem és a boldogság maga. Lucifer, a fényt hozó - László Zsolt - inkább játékostársa a fiataloknak, ki nem mondott kételyeik és kétkedéseinek hangadója, mintsem mitologikus gonosz. Az Úr - Blaskó Péter - nem csak a mű elején és végén jelenik meg, hanem az események sorát ugyanúgy végigköveti, mint Lucifer. Nem egy bölcselkedő aggastyán, hanem tevékeny gondolkodó, aki kíváncsian és aggódva figyeli teremtményei metamorfózisát. Fiatal színészek játsszák a Tragédia többi szerepét is, állandó jelenlétük - minden történelmi színen ugyanők vannak jelen - arccal látja el, megszemélyesíti a jeltelen, névtelen tömeget. Az előadás egyszerű, világos, közérthető gesztusokkal, mai színházi nyelven fogalmazza meg Madách egyetemes gondolatait.
A Nemzeti Színház előadása
Parental lock