<b>L</b>A<b>J</b>O<b>S</b>3<b>2</b><br>
<i>CSAK SZINGLI</i><br>
<i>ÉS SZŐKE</i><br>
<b>NŐKNEK</b><br>
<b>ÉS CICÁKNAK</b><br>
<hr>
<b>TA</b>KA<b>RO</b>DJ!<br>
<i>De tényleg</i><br>
<b>LAJOS32</b><br>
<br>
<small><i>Ne is merj</i></small><br>
<small><i>Visszajönni</i></small><br>
<b>TAKARODJ!!!</b><br>
<i>Csak szingliknek</i><br>
<i>Csak szőkéknek</i><br>
<i>Csak cicáknak</i><br>
<b>DE NEKED NEM</b><br>
<hr>
<b>L</b>A<b>J</b>O<b>S</b>???<br>
<b>3</b>...<b>2</b>...<br>
<b>1</b>...<b>TAKARODJ!</b>
SOKKOLÓ: ÍGY KÉSZÜLNEK A REPÜLŐGÉPEK! (A SZAKÉRTŐK IS ELKÁPRÁZTAK A KÖRÖMRÁGÓS SZAKASZON)
BUDAPEST, BÁRMELYIK PÉNTAY – A légi közlekedés titkos műhelyeiben zajló folyamatok, amelyekről eddig csak suttogtak, végre napvilágra kerültek. A "Rep-Rep" Repülőgép Összeszerelő Üzem kizárólagos bejárásán a riporterszemünk végighaladt azon az izgalmas úton, amelyen egy csomag szegecstől egy teljes értékű, 200 főt szállító alumínium madár válik.
1. AZ ALAPOK: "EZT MINDENKI OTTHON IS MEGCSINÁLHATNÁ"
"A kulcs az alapos előkészület," magyarázza Béla bácsi, a 42 éve itt dolgozó mesterlakatos, miközben egy óriási alumínium lemezt igazít a helyére. "Itt, ezen a ponton nagyon fontos, hogy a szegecsek színe passzoljon a színpalettához. A múlt héten egy srác kékkel szegecselte fel a bal szárnyat, miközben a jobb oldalon ezüst volt a divat. Egy teljes nap kellett, hogy helyrehozzuk ezt a design-katasztrófát."
A tervezőirodában a mérnökök egy új modellen tanakodnak. A vita tárgya: a gép orrának a pontossága. "A fizika törvényei szerint egy ilyen görbe optimális légellenállást biztosít," mutat egy görbületi diagramon egy fiatal mérnök. "Én viszont azt mondom, hogy ha egy kicsit lejjebb hajlanánk, barátságosabb, mosolygósabb kinézete lenne a gépnek. Az utasok imádnák," veti ellen egy másik. Az iroda feje a két ötlet között egy harmadik, kompromisszumos formával áll elő: egy óriási, ragasztott műanyag bajusszal.
2. A MOTORFELÜGYELET: "CSAK NE HAGYJUK MAGUNKAT"
A hajtómű-összeszerelő szakasz hangos hely. Itt szerelik össze azokat a hatalmas ventilátorokat, amelyek "lényegében nagyon erősen fújnak hátrafelé, és ettől megy előre minden".
"Ez egy nagyon érzékeny mechanizmus," kiabálja oda Mária néni, a minőségellenőr, aki egy hatalmas kalapácsot tart a kezében. "Minden egyes csavar meghúzását egy speciális, kifejezetten erre a célra kifejlesztett eszközzel ellenőrizzük." Az eszközről kiderül, hogy egy hagyományos, piros színű franciakulcs, amelyre ragasztótűvel felírta valaki, hogy "REPÜLŐCSAVAR-ELLENŐR 3000".
Mária néni elmagyarázza a módszert: "Ha a csavar meghúzva, a kulcs nem mozdul, és nincs zörgő hang, akkor jó. Ha zörög, akkor meglóbálom a motort egy kicsit, hára elmúlik. Ha még mindig zörög, akkor rákiabálok: 'Hé, te ott, hallod, hogy zörög?!' Általában attól elmúlik."
**3. A BELSŐTÉR: HOL VÁLIK EGY GÉP OTTHONNÁ
Itt, az úgynevezett "puhafelszerelési" szakaszon dől el, hogy mennyire fogja élvezni az utazást a 17A ülésen ülő utas. A munka precíz.
"Ezt az ülést tegnap szereltem össze," mutat egy kékes színű utasteret Zoltán, a belsőépítész. "Itt minden részlet számít. Ez a támladöntő kar, például. Érezd, milyen simán mozog! Három napig csiszoltam." Valóban, a kar olyan finoman csúszik, hogy észre se lehet venni a mozgását. "Ja, az a baj, hogy most már nem is akar megállni semelyik állásban. De legalább sima."
A szőnyegelektől a fiókokig mindent itt állítanak be. Egy fiatal segédmunkás éppen teszteli a fapados modell takarítóasztal-kinyitási mechanizmusát. "Az a cél, hogy egy kézzel is ki lehessen nyitni, de közben legalább három ujjad eltörjön, hogy érezd, pénzt fizettél ezért a szolgáltatásért. Ez a luxus."
**4. A VÉGLEMÉNYEK: "NA, EZ MÁR NAGYON ÚGY NÉZ KI, MINT EGY REPÜLŐGÉP"
Az összeszerelés utolsó lépése a festés és a névadás. A festőcsarnokban óriási gépek permetezik aranyszínűre a géptörzset. "A sárga eredetileg menőbb lett volna, de a főnök azt mondta, az arany a 'biztonság színe'," magyarázza a festőcsapat vezetője.
A legfontosabb pillanat azonban a pilótafülke felszerelése. Ide kerül be a legfontosabb műszer: a külső hőmérsékletet mutató kijelző. "Ez alapvető," mondja komolyan Ernő, a vezető beüzemelő. "Az utasok 90%-a végig azon bámulja a repülés alatt, hogy mennyit változik a szám. Ha lefelé megy, az jó. Ha felfelé, az rossz. Ha hirtelen mínusz 60-ra ugrik, akkor pedig kinyitják az ajtót,