El Kazovszkij–trilógia
(magyar dokumentumfilm, 113
perc, 2001)
2008. július 21-én elhunyt El
Kazovszkij, a kortárs képzőművészet egyik legkülönlegesebb
egyénisége. „Én a végtelenített életben a végtelenül sok
elkezdett élet pártján állok…” – mondta. A 2001-ben róla
készített portré első részében a művész vall önmagáról –
több beszélgetőtárs körében. El Kazovszkijt a szélesebb
közönség elsősorban festőként ismeri, de jelentős helyet
foglalnak el munkásságában installációi, performanszai is, így
pl. a 70-es években megkezdett Dzsan Panoptikum. A második részben
ebből a furcsa, a színház és a képzőművészet határán lebegő
nagyszabású produkcióból láthatnak részletet a nézők. A
harmadik rész pedig bepillantást enged a művész egészen sajátos
hangulatú műtermébe. A kulisszaszerű helyszíneket mutató
festményein álomszerű környezetbe helyezett állandó szereplők
jelennek meg: angyalok, múmia, hattyúk, Vénuszok, balerinák és a
szinte emblematikussá vált hosszú orrú kutyafigura, a lélek
szimbóluma. „Ezek ember által elképzelt képek, de amit
ábrázolnak, az nem emberi.” – vallja a művész.
Rendezte:
Éry-Kovács András
Az indexkép Fehér Zoltán rajzának felhasználásával készült.