Rainer Wenger középiskolai tanárnak azt a feladatot adják, hogy az iskolai projekthéten a csoportjával az autokráciát vegyék át, holott ő, maga is lázadó jellem lévén, inkább az anarchiát szerette volna. Mikor a diákjai azt állítják az első órán, hogy elképzelhetetlen, hogy a mai Németországban újra diktatúra alakuljon ki, elhatározza, hogy bemutat egy kísérletet arról, milyen könnyű a tömegeket manipulálni. Először is megköveteli, hogy a diákjai Wenger úrnak szólítsák (eddig megengedte, hogy a keresztnevén nevezzék), majd megvariálja az ülésrendet, hogy a gyengébb tanulók mellé kerüljenek az okosabbak – így nemcsak egymás eredményeit javíthatják fel, de a csoport egésze is javul. Elvárja, hogy ha valaki szólni kíván, az álljon fel, és egyszerű mondatokkal kommunikáljon, továbbá üljön egyenes háttal. Ezután Wenger bemutatja nekik, milyen euforikus érzést okozhat a közös menetelés üteme, és azzal motiválja a csoportot, hogy bosszantsák az éppen alattuk tartott anarchia-óra hallgatóit. Ezután uniformist javasol nekik, az összetartozás jeleként. Az egyik diák, Mona szerint az egyenruha eltörli az egyéniségüket, ám amikor egy másik diák, Karo anélkül jelenik meg, a többiek kiközösítik. Ezután a csoport felveti, hogy jó lenne nekik egy név, és végül „A hullám”-ra szavaznak...