Üdvözlöm
önöket, a baloghtomi vagyok!
Képzeljék
el, a Band Of Streets koncertjén jártam. Azt hiszem, hogy szerencsémre, már
több éve ismerem őket. Most sem bántam azt pár órát, amit könnyelműen rájuk
áldoztam.
Ők
azok közé a semmiféle stílusba bele nem erőltethető zenekarok közé sorolandók,
akik nem férnek a bőrükbe, kiállnak az utcákra és - vagy a (jó nagy) terekre és
ahelyett, hogy átszellemülten elvarázsolnák a közönséget… Egészségtelenül magas
BPM tartományba húzzák a tempót. Őrületes táncokat kitalálva nem képesek
egy helyben maradni, ezért vágtatnak az orruk után. Átfűzik magukat a gyanútlan népek sorai
között, mire azok szint idő alatt úgy érzik, hogy tagok a bandában és hangszer
híján énekelnek - sikítanak ordibálnak naná, hogy tapsolnak.
Egyszóval
jól fölborítják a szokványos zenehallgatás rendjét, miközben fújják, mint az
őrültek. Merthogy ők egy csupa jó nevű zenetanár urakból álló, bitang jó rezes fúvós
banda. Pécsről. Na most legutóbb jól beszorultak. Az egész napos őszi eső
miatt, szó szerint egy kis színházterem (számukra) szűkös színpadára. Persze amilyen
kirafinált fajták, így is megőrjítették a közönséget. Hogy hányan vannak?
Legalább harminc kéne ekkora ribillió létrehozásához. Úgy értem, hogy másoknak.
Na mondom, akkor most jól leszámolok a zenekar vezetőjével, Füzi Mátéval.
Tudják
mit? Hallgassanak ki bennünket!