Norman a "helyi celeb" (Indiana, USA). :-) A brit Channel 5 csatorna interjúja Normmal, a Bullmasztiff Scrooge-dzsal, akik átutazták az óceánt a riport, azaz egy karácsonyi különkiadás kedvéért. A házikedvencek is igazi egyéniségek, akik olyanok, mint az emberek, van, amit szeretnek, és van, amit nem....például a gazdi éneklését. :-D "K.ssolj már, Apa!" xD Bár van/volt Normannek közösségi médiája és nem lenne nehéz utánanézni, hogy mi van vele, én inkább megmaradok ennél a négy videónál, amit Curt feltöltött róla...Norman örökké él a videók által a szívekben. <3 Utolsó kérdés: "Hova mész, Norman?" ... Norman: "Oda, ahol nem hallak." x) 2017-ig 9 millióan látták a nagydarab morcos kutyus videóit a Facebookon. Gratula és köszönet! :-) (A gazdi elmondja, hogy volt egy hölgy, aki profilképnek is beállította Norman képmását, annyira szereti a videóikat...Megértem.)
1:12-nél... XD A mi kutyánk is csinálta ezt, képes volt lefeküdni az út szélén, mert annyira elfáradt... Szegényt Apukám vitte haza a karjaiban. x) Igaz, ő tacskó volt és ebben az esetben vagy 20x visszaszaladt egy kiindulási ponthoz a mezőn szagot fogni, de addigra a pocok már régen elszelelt...a kis kotorékeb! :-) Máskor meg, ha talált egy elhullott állatot, akkor belefetrengett a mezőn, mint egy trófeába...amivel csak magának kereste a "bajt", hiszen meg kellett fürdetni, azt meg annyira utálta, hogy minden szót megismert: "fürcsi-pürcsi", "pancsi-pancsi" és menekült, így később már kódszavakat használtunk a fürdetésre, hogy ne húzódhasson be valami alá, amihez nem férünk hozzá...de még így is folyamatosan morgott és vicsorgott ránk fürdetés közben, roppant bájos volt... Másik tacsink, a szálkásszőrű, pedig egy a kertünkben elpusztult galambot cipelt Apu elé, amikor hazaérkezett a munkából, csakhogy a Gazditól bezsebelhesse a dicséretet, hogy milyen ügyes fiú! Természetesen megdicsérte. :) De ugyanő volt, aki a tévéből meghallotta a vadászsíp hangját és egyből ugrott neki a képernyőnek, a hang forrását keresve, nagyon cuki volt! <3 Mindkettő talált kutya volt, ahogy az összes kutyánk. Egymás után két tacskó. Kis testben hatalmas lélek...Napóleon-szint. :-D Mindkettő örömkört futott a családi házunk körül, amikor kedvenc "Gazdipapájuk" (=Apukám) hazatért a munkából, sokszor már be is ültek a kapuba, várták. :-) A Gazdipapa kifejezést még Anyu találta ki. Az állatorvosunk is nagy tacskós volt, neki is volt egy, így olykor kedvezményesen vagy ingyen kaptuk az oltásokat ("Szia, Kisszálkás!" xD ), neki volt kiírva a kocsija hátsó ablakában, hogy "Az állatorvosok állati jól vezetnek!"... :-D Sok aranyos sztorim van... A házi kedvencek bearanyozzák a napjainkat! <3 U.i.: Ráadásul a "Kisszálkás" hallgatott a "vadászkutya" szóra és a "csibész" jelentését is nagyon jól ismerte, valamint a környéken élő Marci cica sem volt a kedvence...Én ezt kamaszként troll módra összekombináltam: "Vadászkutya keresi a csibész Marci cicát!" XDXD Teljes extázisba esett tőle mindig... x) Egyébként, ha Marci cicát emlegettük a teli tányérja felett, akkor még azt is megette, amit nem szeretett, nehogy már odaadjuk azt a Marci cicának... :-D Macskák, az ősi ellenségek! Az a bizonyos állatorvos mondogatta is mindig: "Tacskó nélkül lehet élni, de minek!?" :-) Igaza volt. Hatalmas arcok, az egyik legjobb fej a Kutyavilágban! <3
Eredeti:
https://www.youtube.com/watch?v=qYX9JGQHvhA