Az 'Erotikon (1929)' éppen akkor jelent meg, amikor a "talkik" érkezése (legalábbis átmenetileg) elfojtotta a művészetet a moziból, és ez az egyik legízletesebben fényképezett film korszakában. Gustav Machaty cseh rendező ötvözi a melodrámát a váratlanul kecses látványvilággal, amely érzelmeket és cselekvéseket is közvetít. Stressz pillanataiban, és különösen, amikor a vonatok lendületes mozgását fényképezi (ez egy olyan felgyorsult társadalmat jelképez, amely a múló szexuális találkozásokat értékeli a hosszú távú elköteleződésekkel szemben), egy fergeteges kézi kamerát használ csodálatos hatásra. Nézze csak meg, hogyan állítja szembe Machaty a hősnő első szexuális találkozásának lassú, érzéki boldogságát a szülés groteszk, hosszan tartó gyötrelmével. Mindkét képsorban a kamera mozog, megörökítve a pillanat zsibbadó eufóriáját, de az egyes jelenetek általános érzelmi hangulata meglehetősen eltérő.
Ezt a gyönyörűen emocionális nyitófelvonást követően az „Erotikon” kezd jobban hasonlítani egy romantikus melodrámára, mondjuk Milestone „The Garden of Eden” (1928) című művének jegyében. Nemcsak egy romantikus háromszög létezik, hanem a versengő vonzalmak valóságos sokszöge is: Andrea (Ita Rina) egy nemes úriembert kerüli el a szüzességét (feltehetően) elvállaló férfi mellett, aki maga zsonglőrködik egy házas szeretővel. Machaty, akárcsak FW Murnau, különös hangsúlyt fektet az emberi arcra, gyönyörűen megragadva a gyanakvás, a harag és a vágy finom hajlamait, amelyek olyan félreérthetetlenül hangosabban beszélnek, mint a szavak. Andrea a felsőbb osztály társadalmi színterében találja magát, amely magában hordozza a nyálasság enyhe bűzét; ez egy olyan környezet, amely a maga sekélyességével és felszínességével hűtlenségre ösztönöz. Machaty felső osztályának korrupt szexuális indiszkréciója Jean Renoirra emlékeztetett, különösen a „The Rules of the Game (1939)” és az „Elena and Her Men (1956)” című filmekre.