Az évnek van két napja, amikor lelassul az idő és a rohanó jelen, a bizonytalan jövő mellett a múlt változatlan emlékei törnek fel. Ha a világ nem is, de mi elcsendesedünk. Halottak napján és mindenszentekkor végre nem saját magunkat helyezzük előtérbe, hanem azokat, akik pár éve még a kezünket fogták. A meggyújtott mécses lángja jelzi, hogy az irántuk érzett szeretet még mindig él. Igaz, hogy ez a fény másnapra eltűnik, de az emlékek örökké velünk maradnak. Felvételeink a pécsi köztemetőben készültek.
