I Dream In Metal – Egy cyberpunk történet a lélekről, amely sosem volt egészen emberi.
Őszintén szólva ez a videóm nem lett olyan, amilyennek szerettem volna.
Talán a koncepció túl ambiciózus volt, vagy én nem nőttem még fel szakmailag az ötletemhez. Az elején társadalomkritikának indult, a végén pedig egy érzelmi, filozófiai csavarral szerettem volna mélyebbre ásni. Egyik sem sikerült igazán jól – de az őszinte szándék benne van.
A történet a mai életünk jövőbe vetített ürességét tükrözi: azt, ahogy napjaink nagy részét képernyők előtt töltjük, másokat figyelünk, és közben mi is kényszeres önkifejezésbe menekülünk. (Pl. én is?)
„Kapcsolataink” felszínesek, valódi közelség nélkül.
Ezt a jelenséget próbáltam párhuzamba állítani a főszereplőm történetével.
A főhős – egy géptestbe zárt tudat – látszólag álomszerű világban él, de érzi, hogy valami nincs rendben. Útnak indul, és egyre mélyebbre ás a virtuális valóságban. Amit talál, az nem szabadság, hanem még több hazugság, még több illúzió.
Végül szembesül a ténnyel: ő sem ember, csupán egy géplény, akinek emberi álmokat táplálnak – mintha csak adatot injektálnának belé. Csakhogy ezek az álmok érzéseket keltenek. Szenvedést. Vágyat. Öntudatot.
Végül, amikor felismeri, hogy ő is csak egy a sok közül, inkább becsukja a szemét…
…és visszatér a hamis álomhoz.
Mert néha a hazugság is szebb, mint a rideg valóság.
Technikai háttér az érdeklődőknek:
A dalszöveget ChatGPT-vel közösen készítettem, a zenét a Suno AI generálta.
A videó a saját gépemen készült ComfyUI + Flux + WAN 2.1 rendszerrel, amit hosszú utómunka követett Photopea segítségével.
Az egész projekt elkészítése közel 200 óra munkát vett igénybe.
Ez jóval összetettebb volt, mint az előző videóim – már csak a jelenetek mennyisége miatt is: a végleges anyag több mint 150 videóklipből áll össze.