Újgazdagok (1997) - dokumentumfilm

magyar dokumentumfilm, 1997. rendező: Kis Ervin Egon operatőr: Boldizsár András producer: Fehéri Tamás

Fórum Film Alapítvány

A tévében folyton a pénz kommersz akciófilmje pereg. Vetélkedők, reklámok, szappanoperák csábítanak a jómód szerény édenébe. A dúsgazdagság túl van a láthatáron.

Ha én gazdag lennék – nem néznék tévét. Gondolom, az igazán gazdagok sem néznek. Kizárt dolog, hogy unalmas estéken jobb híján a tévé előtt ücsörögjenek vagy a műsorra aludjanak el. Aki olyan gazdag, hogy bármire telik neki, nem valószínű, hogy a bármi helyett a tévénézést választja. A pénz – miként Bibó írja – olyan „tárgyban megtestesített cselekvési lehetőség”, amely „más cselekvési lehetőségtől abban különbözik, hogy valójában nem egyetlen lehetőség, hanem választási képesség számtalan lehetőség között, vagyis önmagában elvont, személytelen és tárgytalan lehetőség”.... „A pénz tehát nagymértékben növeli a személyes szabadságot: egyszerre emeli a legmagasabb fokra a társadalomban való cselekvés és a társadalomban való szabadság lehetőségét.” (Bibó István: A pénz. Válogatott tanulmányok. Bp. 1986). Vagyis minél gazdagabb valaki, annál korlátlanabbak a cselekvési lehetőségei, és annál valószínűtlenebbnek tűnik, hogy a tévénézést fogja választani. Tévét tehát egyrészt a nincstelen, a hajléktalan nem néz, akinek tényleg nincs semmije, még tévéje sem, vagy másrészt a legesleggazdagabb, akinek mindene van, és mindene lehet. A tévé a népé. Akinek nincs mindene, de többje van a semminél.

Az adásban megjelenő gazdagság látványa a valamivel rendelkező tömegek cselekvési lehetőségeinek szabadságát pótolja. Ezért fontos, hogy a főzési tanácsokat szolgáltató műsorokban drága rozsdamentes edényekben főzzenek, drága konyhabútor, tűzhely, szagelszívó és elektromos konyhai kisgépek környezetében. A stúdió kellékei, díszletei az elérhetőnek tűnő jómódot idézik, véletlenül sem az elit luxusát. Nem a megfizethetetlen legújabb divatot, csak a lassan megfizethetővé váló, de még nem elavult modern környezetet mutatják. Nem sparhelten főznek, nem kemencében sütnek, hanem olyan légkeveréses elektromos sütőben, amibe még semmi sem égett bele, nem fröcskölt rajta szét a zsír és nem karcolódott meg a súrolástól. Nem a főzést mutatják be, hanem a főzésben rejlő cselekvési lehetőségek vágyott szabadságát.

Ugyanezért kell a stúdió berendezéseinek is egy közepes polgári életszínvonalról alkotott ideálképet ábrázolnia. Nem lehet vitaműsort tartani milliókat érő antik bútorok és eredeti festmények, szobrok környezetében, de falusi tisztaszobában sem, vagy viaszkosvásznas konyhaasztal körül kredenccel a háttérben. Egy értelmiségi beszélgetőműsornak is viszonylag drága étteremben kell játszódnia, olyanban, amilyenbe az ember nem jár mindennap ebédelni, de lehet, hogy néha megengedheti magának. Mégsem zártkörű elit-klubban beszélgetnek, igaz nem is rozzant kocsmában, restiben, talponállóban, de még csak házi kifőzdében sem. Egy életmódmagazinnak még a házi tornagyakorlatok vagy szabadban-kocogás bemutatásakor is viszonylag költséges sportfelszerelést kell mutatnia, a tévében a kerti munkához sem lehet használt-ruha turkálóból beszerzett ócska munkaruhába öltözni. Mindennek tagadnia kell a határtalan gazdagságot, azt, ami már nem korlátozza a cselekvési lehetőséget, és tagadnia kell a szegénységet is, azt, ami túlkorlátozza a cselekvési lehetőségeket.

A tévé világa a korlátozott szabadsággal való boldog megelégedés ideájának látképét szolgáltatja.

Egy tévéműsornak, legyen az riportműsor, szappanopera vagy vetélkedő, történet-modellekét kell mutatnia. Ezért sosem képes a gazdag embert bemutatni, csak a gazdagodásban lévőt. A gürcölő vállalkozót, aki éjt nappallá téve dolgozik, netán egy jó ötlete támadt vagy tisztességtelenül ügyeskedik és így gazdagodik. Vagy bukik le. A tévének a pénz bemutatását modellszerű történetté kell formálnia: vagy kriminológiai esetté vagy karrier-történetté vagy katasztrófa-sorozattá. A meggazdagodás történetein kívül esik az igazi gazdagság, mert annak már nincs története, elmesélhetetlen, bemutathatatlan, vagy azért mert öröktől fogva való, vagy azért mert titok. Az igazi gazdagság nem meggazdagodás-történet, hanem lét-állapot: határtalan gazdagság. A gazdagság történeten és képeken kívüli terület.

Nem egy-egy műsor, hanem a média egésze mutatja a gazdagságot meggazdagodásként vagy csődbemenésként. Az élet a tévében a pénz akciófilmje. A pénz, ha akcióba lendül, akkor az élet történet-modelljeiben csak felemelkedések és süllyedések, megdicsőülések és bukások lesznek. A pénz akciója az életet a sors körforgásában mutatja be, mintha a lét lényege éppen ez a körforgásban-levés lenne. Az igazi gazdag pedig, aki kívül van a látható akciók történésein, kívül a fikciók és valóság határmezsgyéjén, az kívül van a lét körforgásán is. Mintha az újjászületések láncolatából is kilépett volna.

Egy igazán gazdag emberrel készült riport – jó fogás. A ga