Zinnemann kedvenc filmje és egyben a hidegháborús korszak, sőt az egész westerntörténet egyik fő műve. A múlt századi fényképeket idéző híradószerűséggel és - hála az Oscar-díjjal kitüntetett, rendkívül feszes vágásnak - a feszültség végsőkig fokozásával tárja elénk a nyugalomba vonuló, megfáradt seriff (Gary Cooper) drámáját, akit sorra magára hagynak a vadnyugati kisváros lakói, félvén a déli vonattal érkező börtönviselt bandita bosszújától.
"A film a lelkiismeretről szól. Szerintem nem western, csak történetesen a Vadnyugaton játszódik. Egy emberről szól, akinek menekülnie kell. Aztán egyszer csak megáll, és azt mondja: 'Nem tudom tovább csinálni. Vissza kell mennem.' És visszamegy, vállalja a következményeket a végsőkig." (Fred Zinnemann)
1953-ban 4 Oscar-díjat nyert a film: vágás (Elmo Williams), filmzene (Dimitri Tiomkin), betétdal (Ned Washington) kategóriákban valamint Gary Cooper a főszerepért.
1989-ben az Amerikai Egyesült Államok Nemzeti Filmmegőrzési Bizottsága beválasztotta a filmet a Nemzeti Filmarchívumba.
