„Akit Kótajban meg nem lopnak, Ibrányban meg nem szúrnak, Halászban el nem szeretnek, Bujon el nem temetnek, az kimehet a világból!” Egy falucsúfoló rímfaragó fogalmazott így útikalauzában a XIX. század közepén, utalva ezzel Ibrány kevéssé ismert bicskás múltjára. Azt szokták mondani, hogy a hagyományt nem ápolni kell, mert nem beteg, nem őrizni kell, hiszen nem rab. Ha azt akarjuk, hogy a hagyományaink megmaradjanak, akkor bizony meg kell, hogy éljük azokat – fogalmazott Trencsényi Imre szombaton, a II. Irány Ibrány! megnyitóján. A polgármester hozzátette: a város vezetése is nagyon fontosnak tartja, hogy visszanyúljon a gyökereihez, és generációról generációra örökítse át azt az ősi tudást, amivel eleink bírtak.
– Azt valljuk: ha sikerül ezt a szellemi örökséget tovább adni, akkor a helyi identitástudat is tovább erősödik, ezzel pedig erősödnek a helyi értékeket képviselő civil szervezetek, kisebb-nagyobb közösségek is. A Rétköz szellemi és népi kultúrája egyre inkább eltűnőben van, és mi a felelősségünknek érezzük azt, hogy az utókornak minél többet átadjunk ezekből az értékekből.
A fejlődéshez kell egy jó közösség
– Minden településnek vannak értékei, az ott élő emberek valódi közösséget alkotnak – vette át a szót dr. Vinnai Győző országgyűlési képviselő.
– Hamvas Béla filozófus írta egy helyen, hogy a hétköznapokban a nagybetűs én, a személy, az egyén szerepet játszik a munkában, az előrejutásban, a fejlődésben. A hétköznapokban Ibrány fejlődik, csodálatos járásközpont lett. Az előző uniós ciklus forrásait és a mostani TOP pluszos pályázatokat kihasználva megújultak a település közintézményei, de a fejlesztések érintették az infrastruktúrát, a turisztikát, a városrehabilitációt, a szociális bérlakásokat. Ami pedig a hagyományokat, az értékeket illeti, ehhez a fejlődéshez kell egy jó közösség, a fiatalok és idősek közötti párbeszéd, hogy munkalehetőség legyen a városban és a térségében, hiszen, ha az embernek van munkája, meg tud belőle élni, akkor tud gyereket vállalni, támogatni a családot. Örülök, hogy ebbe a rendezvénybe az önkormányzat mellett két civil szervezet is bekapcsolódott, mert ez azt jelenti, hogy a helyi civil társadalom is erős, így nagyon sok kreativitást, innovatív ötletet adhatnak az önkormányzatnak, a polgármesternek, a képviselőknek, utat mutatva, milyen irányba fejlődjön Ibrány. Az irány pedig jó.
Évezredes örökség
Baracsi Endre, a vármegyei közgyűlés alelnöke Ibrány dalából idézett.
– „Jövő épül emberségből a rétközi homokon” – nagyon fontos gondolatokat hordoznak ezek a sorok. Szó volt már kultúráról, hagyományokról, értékekről, örökségről, közösségről, és valóban az emberség az, ami mindezt összetartja. Ez a kapocs a legfontosabbat hozza ki az adott közösségből és településből: az együtt gondolkodást, azokat az irányokat, amik a települést valóban a jövő felé terelik még ezen a rétközi homokon is, ami rengeteg kincset rejt, de a legfontosabb értéke mégiscsak maga az ember, aki él, alkot, családot alapít. Kallós Zoltán néprajzkutató azt mondja, hogy amíg népek, nemzedékek tűntek el a Kárpát-medencében, mi csodával határos módon megmaradtunk magyarnak, s a kultúra, a közös örökségünk az, ami megtartott bennünket ezer éven át. Mindannyiunk kötelessége, hogy ezt az örökséget átadjuk az utánunk következő nemzedéknek.
A rendezvény vendége volt Mónus József tradicionális távlövő íjász. A többszörös világrekorder a hagyományőrzés és az összetartozás jegyében egy-egy nyílvesszőt adományozott a város polgármesterének és a térség országgyűlési képviselőjének, majd átlőtt a városligeti tó fölött.
A tűz és a fém találkozása
Az Irány Ibrány! rendezvénye otthont adott egy díszmű- és fegyverkovács-bemutatónak, kiállításnak és vásárnak.
– Négy éve végeztünk Tiszaeszláron Vajda László mesternél, és már akkor eldöntöttük, hogy ha lehet, minden évben tartunk egy kovácstalálkozót. Ehhez illeszkedett a városvezetés ötlete a késes-bicskás és kézműves bemutatóval, így már második alkalommal jövünk össze és mutatkozunk be itt Ibrányban – árulta el Csicsvári Tamás díszműkovács, s megjegyezte: jó lenne, ha országos méretűre nőhetne a találkozó. Addig sem pihentek a kalapácsok, míg beszélgettünk, egymás után készültek a dísz- és használati tárgyak. A tűz és fém találkozásából virágok, kis patkók, szívek, húsvillák, ajtópántok kerültek ki a szakértő kezek közül.
