A hányatott sorsú Gece így emlékszik vissza gyermekkorára miközben gyalogol a hídon:
„Valójában az élet olyan, mint egy hosszú híd...
Van bejárat és kijárat.
Néha találkozunk valakivel a bejárat és a kijárat között.
Anyám aggódott a legjobban aznap, amikor megszülettem.
Félreértés ne essék, jól vagyok, egészségesen születtem.
Ez az aggodalom, a születésem volt.
Még csak a karjába sem akart venni.
Nem akart megszagolni, nem akart látni.
Még nevetett is, amikor elmesélte.
Még a kórházban is megpróbált otthagyni és megszökni.”
Meg akar szabadulni az életétől és beleveti magát a folyóba. Az életösztöne azonban erősebb és önkéntelenül úszni kezd a part irányába…
A parton a családjával éppen arra járó rendőr, Erdem fogadja és kimenti a vízből. A kórházban tér magához, ahol azt diagnosztizálják, hogy átmenetileg elvesztette az emlékeztét. Semmire sem emlékszik, valójában azonban inkább nem akar emlékezni eddigi életére, így próbál menekülni a múltjától. Erdem és három aprócska gyermeke befogadja a házába, vendégül látják, mindaddig, amíg nem emlékszik vissza arra, hogy hova tartozik…
Ki mit profitál ebből a vendégeskedésből??? Akkor fogod megtudni, ha megnézed ezt a fájdalmasan gyönyörű sorozatot!
A sorozat szereplői: Hazal Kaya, Buğra Gülsoy, Ozan Dolunay;