A félelem bennünk van, velünk született, félünk attól hogy meghalunk, attól hogy rosszat teszünk, megbántunk valakit, nem engedelmeskedünk, mégis létezik a megbocsátás a kegyelem, a Teremtőnk megkegyelmezett nekünk, adott még egy esélyt , hogy jobbak legyünk, hogy jóvá tegyük a bűneinket :) Hol ez a határ, hány bűnt követünk el addig amíg meg nem változunk? :) Mikor jön el az áttörés, a változás? A félelmünk a lelkiismeretünk azért van hogy figyelmeztessen arra hogy rosszat cselekszünk, örüljünk, adjunk hálát addig amíg szól a lelkiismeretünk! :)