Legtöbbször cserélt gazdát a Magyarországtól elszakított területek közül, mégis a leggazdátlanabbnak tűnik Kárpátalja. Ide-oda rakosgatták a nagyhatalmak, és sosem vették figyelembe az ott élő magyarok és ruszinok érdekeit. Amikor öt éven át újra Magyarországé volt, elkezdtük kialakítani a ruszin autonómiát, de az idő rövidsége és a háború eldurvulása miatt ez nem ment végbe. A második világháború után aztán a Szovjetunió olvasztotta magába a területet, amellyel ennél rosszabb dolog aligha történhetett volna. Innentől fogva nem a gazdasági felzárkózáson volt a hangsúly, hanem az életben maradáson. Magyar lakossága egyszerre szenvedett a nemzetiségi elnyomástól, valamint a kommunista diktatúrától és a hozzá tartozó, gátlástalanul erőszakos egyházüldözéstől. Iszonyú ellenszélben maradt fenn a kárpátaljai magyarság, amely azonban egyre kisebb népességarányt képez a nemzetállami hátszél és a célzott, lakossághígító betelepítések miatt folyamatosan növekvő szláv elemmel szemben.