Természeti
környezete, a város alá hajló Duna-ág rendkívül vonzóvá teszi Baját. Központi
tere, a Szentháromság tér, melyet a magyarországi Szent Márk térként tartanak
számon, három oldalról beépített, egy oldalról nyitott, a Sugovicárnéz, lóhere
formában keresztezik az utak.
A város és
közvetlen környéke a honfoglalástól folyamatosan lakott területnek számít. Neve
török eredetű, amelyet valószínűleg első birtokosától, Bajától nyert. (Baja
jelentése: bika.) A város első hiteles írásos említése 1323-ból való.
A törökök
1541-ben megszállták Magyarország középső területét, így Baját is. Egy magyar
krónikás így ábrázolja a Bácskát a török hódoltság idején, 1553-ban: “Jó Isten!
Mily szomorú képet mutat az egykor legjobb, legtermékenyebb föld; mily
elhagyatott itt minden, mennyi vad tanyázik a szántóföldeken és szőlőkben, mily
ritka mindenfelé a földműves, ritka az állat, s a pusztaság végtelen.”
A Habsburg
császárok vezette felszabadító háborúk 1686-ban érték el a Duna-Tisza közét, s
Baján már az 1688-as hadjárat megkezdése előtt megszűnt a török uralom, ismét a
Habsburg Birodalom részévé vált.
A várost és
határát – mint földesúr – a kincstár (kamara) foglalta le magának. I. Lipót
császár 1696. december 24-én szabadalmas kamarai mezővárossá nyilvánította. (A
dátummal, Ádám-Éva napjával magyarázható Baja címere, mely az első emberpárt
ábrázolja a paradicsomi almafa alatt.)
A török
hódoltság, a felszabadító háborúk, a Rákóczi-szabadságharc alatt elpusztult
vagy elmenekült népesség helyére telepítésekkel, bevándorlással új népesség
érkezett, s kialakult Baja sokszínű nemzetiségi összetétele.
A bajai
uradalom 1750-ben a korszak legnagyobb birtokszerzőjeként számon tartott gróf
Grassalkovich Antal tulajdona lett. A város főterén álló, barokk stílusú
kastélyát eredetileg a kalocsai érsek építtette, de a köztudatban
Grassalkovich-kastélyként őrződött meg. (Ma a városháza épülete.)
A város
gazdasági fellendülése ebben az időben felgyorsult. A környék
gabonakereskedelmének központja volt, innen indultak a terményekkel megrakott
hajók a birodalom távoli részei felé. A XVIII. század elejétől a múlt század
közepéig 31 céh kapott működésre engedélyt. A környékbeli falvak lakóinak
fontos piaca volt a város.
A városban
1840. május 1-jén hatalmas tűzvész tombolt, melynek következtében elpusztult
1282 lakóház és 812 melléképület, 5 templom, a zsinagóga és a kórház, s 46
emberéletet követelt a tűz.
A város
önálló élete 1862-ben kezdődött, mikor 722 000 forintért megváltotta magát a
Zichy családtól. Baja 1873-ban törvényhatósági joggal felruházott város lett.
Első polgármestere a zsidó származású Hauser Mór. Amennyiben meghatározható egy
állandóan változó város lelkisége, úgy Bajára – éppen sokszínű nemzetiségi és
vallási összetétele miatt – talán a tolerancia a legjellemzőbb.
Baja
fejlődése a múlt század közepétől kezdve lelassult. Amilyen arányban nőtt a
vasutak, különösen az elsőrendű, egyes országrészeket összekötő fővonalak
jelentősége, olyan arányban vesztette el Baja a térségben gabonakereskedelmével
és kisiparával játszott vezető szerepét. Nem vesztette el azonban az oktatás, a
kultúra szempontjából meghatározó jelentőségét.
A
Dunántúllal összekötő vasúti híd 1909-ben elkészült, s bár Baja fontos
hídvárossá vált, de gazdasági fellendülést mindez már nem hozott, hiszen az
első világháború után Bács-Bodrog vármegye nagyobbik része Jugoszláviához
került, Baja határszéli várossá vált.
Az
Osztrák-Magyar Monarchia utolsó uralkodóját, a trónfosztott IV. Károlyt és
feleségét, Zita királynét 1921. november 1-jén különvonattal hozták Bajára, itt
szálltak át egy brit monitorra, s hagyták el Magyarországot. A rakparton
szerény emlékművet állított a város a következő szöveggel: “IV. Károly
Magyarország Felkent Apostoli Királya e helyről hagyta el hazáját és szállt
hajóra, hogy az ellenség számkivetésbe vigye őt. Erről emlékezvén Magyarok
tanuljátok jobban szeretni a hazát, mint ahogy egymást gyűlölitek.”
Magyarország
német megszállása után (1944. március 19.) megkezdődött a zsidók gettókba
kényszerítése majd elhurcolása. Baja polgármestere, dr. Bernhart Sándor mindent
megtett, hogy enyhítsen a zsidók szenvedésein, a városban az antiszemitizmusnak
nem volt bázisa.
A
második világháború alatt ugyan nagy károkat nem szenvedett a város, a
stratégiailag fontos Duna-hidat azonban a szövetséges légierő 1944. szeptember
21-én felrobbantotta
