Ősellenségként kezelték a kommunisták a keresztény vallást, és már rögtön a második világháború után megkezdték a papok elleni agressziójukat, a belügy uraiként többeket gulágra hurcoltattak. Az 1948-as teljes hatalombitorlásuktól kezdve aztán beindult a leplezetlen agresszió, nagyon sok papot bebörtönöztek, megkínoztak, agyonvertek a vizsgálati fogságban, vagy csak úgy meggyilkoltattak. Azonnal börtönbe vetették Mindszenty József esztergomi érseket is, aki ekkor előbb a Rákosi-diktatúra primitív erőszakosságát élhette át testközelből nyolc éven át, majd ’56 után a Kádár-diktatúra lejáratásra, bomlasztásra építő, megalkuvást kikényszerítő, gerinchajlító aljasságával is szembesült. A két elnyomó rezsim egymásra épülő módszere célt ért; a Magyarország életében addig a lelkipásztorkodáson túl is szervesen részt vevő egyházat megtörték, és ma is csak árnyéka a kommunizmus előtti önmagának. Rákosiék csaknem 12 ezer szerzetest tettek utcára földönfutóként, az általuk korábban nagyrészt kézben tartott oktatás, egészségügy és szociális ellátás pedig azóta válságban van. Soós Viktor Attila történész mondta el az egyházüldözés részleteit és, hogy mit vesztett ezzel Magyarország.
