A legmagyarabb katona, a huszár – Honi felderítés

​A magyar öntudatba mélyen beépült alak a huszár, aki a vérszerződés korának könnyűlovas harceljárásában gyökerezik, majd korokon átívelően, megszakítás nélkül vitte tovább azt a tudást és hagyományt. A huszárvágás és a huszárcsíny elkövetőjéről ösztönösen érezzük, hogy több egy egyszerű katonafajtánál, hanem valami sajátosan magyar szellemiséget, képességet, minőséget jelent. Ezt igazolja a nemzetközi történelmi sikere. A bécsi császár nyugat-európai háborúiban számos esetben csatákat eldöntő tényezővé léptek elő a könnyűfegyverzetű, ám rendkívül mozgékony, gyors és öntevékeny magyar huszárok. A magyar huszártiszt és katona a kora újkori Európa egyik keresett exportcikke volt, és Ausztriától Franciaországon át a német fejedelemségekig, minden magára valamit adó ország hadseregének volt huszársága. 1848/49-ben aztán az addig jobb híján Bécset szolgáló magyar huszárok igazolták hűségüket a nemzetükhöz, szinte kivétel nélkül álltak a szabadságharc oldalára, és már magyar kötelékben törtek rengeteg borsot a császáriak orra alá. A lovas katona ezen utolsó aranykorában vált úgy a szabadságharc, mint a magyarság egyik jelképévé a huszár. Nemzeti büszkeségünk ezen fontos részének történetét és erényeit Nagy-Luttenberger István történésszel tártuk fel, akivel a csatamezőkön túl is rátaláltunk a magyarokban a huszárok szellemiségére.​