1976, Szilveszter. Egy görög szigeten vadászok egy csoportja egy holttestre bukkan a hóban, mely csodával határos módon prezerválódott a hidegben.
Az egyenruhájából ítélve a halott annak a több ezer partizánnak az egyike, akit a görög polgárháború idején (1942-1949) öltek meg. A vadászoknak, akik egyébként az uralmon lévő elit tagjai, el kell dönteniük, hogy mit csináljanak a testtel. Amikor elszállításra exhumálják, a sebből vér kezd folyni. Megkezdődik a nyomozás...
A film a ,,tetemre hívás" angelopoulosi allegóriája. A tablókon átívelő szimbolikus ,,tárgyalás" a háború utáni görög politikai elit társadalmi bűneinek kőkemény kommentárja, a vadászok szembesítése önnön bűneikkel.
A költői metafora és történelmi rekonstrukció ezen egyvelegében minden jelenlevő látja a testet a rögtönzött ravatalon: az ezredes és felesége, az üzletember, a volt rendőrfőnök, aki most egy kiadó vezetője, az egykori partizán, aki most egy gazdag vállalkozó, a politikus, a nácikkal kollaboráló filmszínésznő, a királypárti nemesasszony. Mindannyian kénytelenek számot adni arról, mit tettek a polgárháború óta eltelt években. Végül megálmodják saját erőszakos halálukat, s csak ébredésük vet véget a kollektív rémálomnak. Egy szürke hajnalon eltemetik a holttestet, és reményeik szerint saját bűntudatukat is.
