Az ifjú színész, aki egy elkényeztetett, gőgös kis pöcs, megverve azzal a
"művész téveszmével", hogy aki dudás akar lenni, pokolra kell annak
menni. Ráadásul súlyosan narkomán - és eleve képtelen egy komolyabb,
mélyebb párkapcsolatra. A tékozló fiú megtalálja élete szerelmét, a
királyleányt, ám mielőtt az ásó-kapa-nagyharang következne, náluk a
három próbát az önmaguk folyamatos leküzdése jelenti. A nem annyira ifjú
doktornő jéghidegen túlfűtött, kiéhezett a szerelemre, egy normális
párkapcsolatra. Nála a tökéletes józanság a normalitás, a
kiszámíthatóság, a biztos jövő és egzisztencia értékeiben
manifesztálódna. A meglátni és gyorsan nem szeretni kódolva van, noha és
amúgy minden sejtjük a másikért sóvárog. Ez a parázs a szívnek. Azt
mindenki sejtheti, hogy ennek nem lehet jó vége, és tudhatja, hogy
hogyan nem lesz jó vége. A Kiskece Leány és a Tékozló Garabonciás.