Egy élet mit adtál nekem,
Gyermekként ott voltál velem.
Mikor hallottad keserves sírásom,
Mosolyogva simítottad arcom.
Gyenge lépteim, te vezetted,
Nem féltem, mert fogtam kezed.
Mikor elindultam utamon – messze,
Segítettél, ne legyek elveszve.
Anyám, csendes szívvel köszönöm,
Mindazt, amit csak értem tettél.
A szívem mélyén őszintén őrzöm,
Hogy oly végtelenül szerettél.
A távolság nem lehet akadály,
Elindultam utamon régen már,
Az életben sokféle szépség vár,
De gondolatom folyton hazajár…
Anyám, csendes szívvel köszönöm,
Mindazt, amit csak értem tettél.
A szívem mélyén őszintén őrzöm,
Hogy oly végtelenül szerettél.
Suttogó szélben a hangod,
Gyengéden ringató álmod.
Most én tartom a kezed,
Köszönök mindent neked!…
Anyám, csendes szívvel köszönöm,
Mindazt, amit csak értem tettél.
A szívem mélyén őszintén őrzöm,
Hogy oly végtelenül szerettél.
Ma virágot hoztam neked,
Csak egy mosoly, mit kérek tőled.
A szeretet mit adtál nekem,
Hálával övezi az életem…
